22. fejezet VÉGE

Lassacskán eltelt három hónap, mióta otthagytam Koreát és Yoseob-ot. Hiába telt el ennyi idő, még mindig iszonyatosan hiányzik. Mi nem úgy szakítottunk, és nem azért mert nem szerettünk egymást, hanem azért mert a helyzet ezt kívánta. Nagyon nehéz nélküle. Minden nap gondolok rá és a fiúkra, hogy vajon mit csinálhatnak most? Nem betegek e?

Hazaérve a munkából, nem várt meglepetés fogadott otthon. Már az előszobából hallottam a beszélgetést.

- Szóval vendégünk van. – gondoltam magamban

Miután levettem a kabátomat és a cipőmet, bementem a nappaliba.

- Sziasz…tok.

Ahogy megláttam az illetőt, aki anyáékkal beszélget, ledöbbentem. Szóhoz sem jutottam, csak álltam ott egy helybe, mint akinek földbe gyökerezett a lába. Próbáltam összeszedni a gondolataimat, de nem nagyon ment, ahogy Őt néztem. Ő is ugyanúgy csak engem nézett. Mikor sikerült felfognom, hogy tényleg ő van itt, átkapcsoltam koreaira.

- Yoseob! – csak ennyit tudtam kinyögni

Odasiettem hozzá, a nyakába borultam és elkezdtem sírni. Ő csak még jobban ölelt magához. Olyan jó volt újra érezni az illatát az ölelését.

- De szép a fiatal szerelem. – mondta anya

Miután mind a ketten megnyugodtunk, hogy újra látjuk egymást eltávolodtam tőle, hogy megtörölhessem a könnyes szemem.

- Anya, ha nem gond, felmennénk beszélgetni. – mondtam anyáéknak

- Persze, menjetek csak.

- Gyere, fogtam meg Yoseob kezét.

Bementünk a szobámba, majd mindketten leültünk az ágyamra.

- Én kérdezek – tartottam fel a mutatóujjam – 1. Hogy kerülsz ide?

- Eljöttem hozzád.

- 2. Miért vagy itt?

- Azért hogy mondjak valami fontosat.

- Hát akkor az elég fontos lehet, hogy ha Koreából elutaztál Magyarországra csak azért, hogy személyesen közölj velem valamit. Nem lett volna egyszerűbb felhívnod?

- De igen, de az nem telefontéma. Látni akarom az arcod, hogy mit szólsz rá.

- Na, ki vele, miért vagy itt?

- Szóval, mivel nagyon hiányzol nekem és a többieknek is, ezért megbeszéltem a főnökkel, hogy ha azt akarja, hogy boldog legyek akkor engednie kell a kapcsolatunkat. A média nem érdekes. Most ahogy böngésztem a neten sok támogató üzenetet kaptunk. Sokan örülnek nekünk az utálókkal meg nem kell foglalkozni. Úgyhogy azt szeretném, ha visszajönnél velem Koreába.

- Ez most kicsit sok infó volt. – néztem magam elé

- Azt akarom, hogy gyere velem vissza.

- Jó, de a cégnél már nem dolgozhatok.

- Az legyen a legkisebb gond. Majd szerzünk neked munkát.

- Megyek. – habozás nélkül rávágtam

- Én vagyok a világ legboldogabb embere. – ölelt meg - Szeretlek.

- Én is. – csókoltam meg

Olyan jó volt újra érezni a csókját, érezni, hogy még mindig ugyanúgy szeret.

- Mikor indulunk? – kérdeztem

- Most. Gyorsan pakolj össze, még elérhetjük a 8 órás gépet.

- Oké, de akkor segíts.

Gyorsan berámoltunk mindent a bőröndökbe és levágtattunk az emeletről. A szüleim kicsit furán néztek rám, mikor meglátták a bőröndöket.

- Anya, apa megbeszéltük a dolgokat Yoseob-al és úgy döntöttem, hogy kiköltözöm hozzá Koreába, de természetesen néha haza fogok jönni, meglátogatni titeket.

- Jól van, menjetek csak. – mosolyogtak ránk

Yoseob megbökött, hogy jó lenne kicsit sietni.

- Akkor mi most mennénk. Nagyon fogtok hiányozni. – öleltem meg őket

- Gyere ide fiam. – szólt apa Yoseob-nak és ő is odajött, őt is megölelték

- Vigyázzatok magatokra! – mondtam anyáéknak – Sziasztok!

Jött értünk egy taxi, ami kivitt a reptérre. Felszálltunk a gépünkre és Yoseob odavezetett Lunáékhoz.

- Ti is? – lepődtem meg, majd leültem Luna mellé

~1 hónap múlva~

Minden visszatért a régi kerékvágásba. Mivel Lunával már nem dolgozhatunk a cégnél ezért új munkahelyet kellett keresnünk. Egy modellügynökségnél kaptunk állást. Nem akartunk mind a ketten más helyre jelentkezni, mert szinte kiskorunk óta ismerjük egymást és elválaszthatatlan barátnők lettünk.

 A Beast többi tagja is nagyon örül, hogy visszamentünk. Mióta új állásom van, már nem a fiúkkal élek, hanem Yoseob-al közösen vettünk egy lakást nem messze a Beast dormjától és Lunáéktól sem, ugyanis ők is elköltöztek. Így ha csak beszélgetni szeretnénk egy jót vagy együtt pizzázni, nem kell messzire mennünk.

Álmaimban sem gondoltam volna, hogy egy ilyen kedves aranyos figyelmes srác lesz a barátom, mint Yoseob. Nagyon hálás vagyok a sorsnak hogy összehozott vele.

21. fejezet

Reggel felkeltem, megmosakodtam és felöltöztem. Most kicsit elegánsra vettem a figurát, hisz mégis egy állásinterjúra megyek.

- Jó reggelt!

- Jó reggelt Tiffany!

Gyorsan megreggeliztem és már indultam is, mert még Lunáért is be kell ugranom

- Köszönöm a reggelit. Majd jövök. – pusziltam meg őket

Tíz perc alatt odaértem barátnőmhöz. Becsengettem.

- Szia, Tiffany! – köszönt

- Mehetünk?

- Ühüm.

Elindultunk.

- Unnie te nem izgulsz?

- Nem igazán. Miért? Te igen?

- Egy kicsit.

- Azt hiszem, amíg itthon vagyunk, le kell szoknunk a koreai szavakról. – mosolyogtam

- Igazad van. – helyeselt Luna

Húsz perc séta után megérkeztünk. A tulajdonos már várt minket.

Körülbelül egy órát beszélgettünk.

- Az életrajzuk alapján és a beszélgetésünk alapján nagyon szimpatikusnak tűnnek a hölgyek nekem, úgyhogy egyelőre felveszem őket próbaidőre egy hétre, de tudják, hogy ez mit jelent.

- Igen, még nem kapunk fizetést.

- Holnap kezdhetnének.

- Rendben. Köszönjük.

- További szép napot. – ment el a főnök

- Viszlát. – köszöntünk

Nagyon megörültem, hogy megkaptuk az állást, még ha most próbaidőre is. Mindketten megittunk a kávézóba egy csésze cappuchino-t majd elmentünk haza.

- Na, hogy ment? – érdeklődtek anyáék miután hazaértem

- Felvettek próbaidőre. Holnap kezdünk.

- Ez nagyon jól hangzik.

~ 1 héttel később~

A főnök meg van velünk elégedve, így most már teljes állásban dolgozunk. A munkaidőnk reggel 8-tól délután 4-ig tart.

Véget ért a munkaidőnk mára. Lunával eldöntöttük, hogy ma este elmegyünk moziba. Délután pihentem kicsit, a film 7-kor kezdődik. Felöltöztem majd elmentem Lunáért. Mivel mind a kettőnknek most lett vége a kapcsolatainknak ezért nem valami csöpögős nyálas, hanem valami eseménydús filmet néztünk meg. A film vége után a hazafele vezető úton a kedvenc jelenetünkről beszélgettünk. Én közelebb laktam, mint Luna, így én hamarabb hazaértem.

- Akkor, szia! – kanyarodtam be az utcánkba

- Szia! – ment tovább

- Milyen volt a film? – kérdezte apa miután hazaértem

- Nagyon jó volt. Nekem nagyon tetszett, és ahogy elnéztem Lunának is. Megyek, lefürdök, aztán lefekszem aludni. Jó éjt!

- Rendben. Neked is.

Gyorsan lefürödtem, majd lefeküdtem.

20. fejezet

Becsengettem. Kicsit izgultam, hogy mit fognak szólni a szüleim, ha meglátnak hisz bejelentés nélkül nem szoktam csak úgy hazalátogatni.

Apa nyitott ajtót.

- Tiffany? – lepődött meg

A nevem hallatára anya is megjelent.

- Tiffany? Te… hogy kerülsz ide?

Nem szóltam semmit csak megöleltem őket és zokogásba törtem ki.

- Kislányom ne sírj! Mi a baj? – kérdezte anya

- Menjünk be és elmondom. – sírtam

Apa behozta a bőröndjeimet, amíg én levetkőztem.

- Gyere, ülj le! – vezetett be anya a nappaliba, közben apa is csatlakozott hozzánk

- Vége! Mindennek vége.

- Ezt hogy érted Tiff? – kérdezte anya

- Tudtam! Mondtam én hogy ő nem egy álszent gyerek. – mérgelődött apa

- Apa! Nem Yoseob volt. Tudjátok a volt barátom Márk, ő az oka mindennek. Nyilvánosságra hozta a kapcsolatunkat. A főnök ezt megtudta és kirúgott minket.

- És te hogy-hogy hazajöttél? Volt szíved ott hagyni Yoseob-ot?

- Muszáj volt, mert nem tudom elviselni, hogy miattam utálják őt a rajongók és úgy gondoltam, hogy így mind a kettőnknek jobb lesz.

- Megértelek. –ölelt meg anya

- Ha nem haragszotok, most felmegyek a szobámba.

- Persze menj csak.

Felvittem a cuccaim, leraktam őket és rádőltem az ágyra. Még minden ugyanúgy van a szobában, mint mikor elmentem.  A plafont kémleltem és gondolkodtam.

Vajon mit csinálhatnak most a fiúk? Biztos dolgoznak, mint mindig, remélem, nem hajszolják túl magukat. Omo, nagyon hiányoznak főleg Yoseob. Ez így nem lesz jó, mindig csak rájuk gondolok.

Annyira elgondolkodtam, hogy elnyomott az álom.

„- Most elviszlek valahová. – fogta meg a kezem

- Oppa, hova megyünk?

- Majd meglátod, csak gyere! – mosolygott rám

- Hát jó.

Elindultunk. Kézen fogva sétáltunk a városban. Nagyon boldog voltam, hogy itt volt velem. Az egész egy álomnak tűnt.

- Megérkeztünk. – állt meg

- Egy parkba? – lepődtem meg

- Igen. Mindig eljövök ide, ha egyedül akarok, lenni vagy csak kikapcsolódásra vágyom. Ez egy különleges hely a számomra, mert már kiskorom óta ismerem ezt a helyet és neked is meg akartam mutatni.

Körbenéztem és az egész tele volt színes virágokkal és fákkal, amik kellemes illattal töltötték meg a levegőt.

- Yoseob ez gyönyörű.”

Felébredtem. Egyből Yoseob jutott az eszembe.

- Oppa – kezdtem el sírni – Hiányzol. – suttogtam magam elé

- Tiffany erősnek kell lenned. Felejtsd el őt bármennyire is fáj. Ha sírsz, azzal nem oldódik meg semmi. – bíztattam magam

Feltápászkodtam, majd megmostam az arcom a fürdőben és lementem a konyhába, hogy igyak egy pohár vizet. Anyáék ott ültek a nappaliban és beszélgettek.

- Kislányom minden rendben? – kérdezte apa aggódva

- Ühüm- bólogattam – Amúgy elhatároztam, keresek munkát, hogy eltereljem a gondolataimat róla, és hogy ne üljek egész nap itthon.

- Biztos vagy benne? Nem kéne még egy pár napot itthon maradnod?

 - Nem anya. Dolgozni akarok.

- Te tudod kislányom. Tedd azt, amit jónak látsz.

- Megyek is és keresek a neten valamit. – mentem fel

Bekapcsoltam a laptopom és kutakodni kezdtem. Írtam is Luna-nak egy SMS-t hogy jöjjön fel Skype-ra. Pár perc múlva jelzett is a gépem.

- Na, szia!

- Szia! Épp álláshirdetéseket nézek és találtam is egyet. Egy közeli kávézóban pultost és pincért keresnek. Mit szólsz hozzá? Jelentkezzünk?

- Hát nem is tudom. Nem gondolod, hogy ez még túl korai újra munkába állni?

- Figyelj, nekem muszáj valamit csinálnom, mert itthon a semmittevéstől megőrülök, és legalább akkor elterelem a gondolataimat Róla.

- Végül is igazad. Jó, menjünk. Mianhae, mennem kell.

- Azért a koreai még megmaradt. – kacsintottam rá – Szia.

- Szia.

Úgy döntöttem felhívom őket.

- Jó napot! A pultos és pincérállás iránt érdeklődnék. Szabadok még?

- Természetesen. Esetleg holnap megbeszélhetnénk!?

- Persze. Hányra mehetnénk?

- Délelőtt 10 órára várom akkor.

- Köszönöm. Visszahall.

Miután lebeszéltem az állásinterjút, elmentem letusoltam, majd lefeküdtem aludni.

19. fejezet

Elérkezett az indulásunk ideje.

- Luna, gyere, a taxi már vár ránk.

- Hát jó volt veletek élni. Soha nem fogom elfelejteni az együtt töltött időket és titeket se. – öleltem meg őket

- Kapok egy búcsúcsókot? – kérdezte Yoseob

Búcsúzásképpen hosszan megcsókoltam.

- Szeretlek. – súgtam a fülébe könnyes szemmel

- Tiffany, menjünk. – szólt Luna

- Sziasztok! – integettünk nekik a kocsiból

 Luna elkezdett pityeregni.

- Tudom, mit érzel. Nekem is nehéz. – öleltem meg

~

- Sziasztok, lányok! – ült le mellénk egy srác

Amint felismertem a hangját, felé fordultam.

- Te kis mocsok, most boldog vagy? - kérdeztem tőle gúnyosan

- Nem értem miről beszélsz. – tettette magát

- Ne tettesd magad! Tudod jól, hogy miről van szó. – kezdtem feldühíteni magam – Kösz hogy tönkretetted az életünket.

- Ja hogy arról? Inkább megköszönhetnéd.

- Még hogy köszönjem meg? Te beteg vagy! Egyébként is miért utazol haza? Ja hogy hiányzik anyuci… hm... vagy kirúgtak?

- Most szabadságon vagyok és kell egy kis pihenés.

- Bocs. – forgattam meg a szemeim

- Megint mész Tiffany után, mint pincsi kutyák a gazdájuk után? Nem tudod felfogni, hogy nem kellesz neki? - szólt közbe Luna

- Te csak ebbe ne szólj bele! – szólt rá Márk

- De igenis beleszólok, mert Tiffany a legjobb barátnőm és kiállok mellette.

- Köszönöm. – fordultam Luna felé

- Tudod, nekem vannak barátaim, nem úgy, mint neked.

- Képzeld nekem is vannak.

- És hogy hívják őket?

- …

- Na, ugye. Hoppá még sincsenek. Ez gáz. Megértem miért nincsenek barátaid. Mert egy gerinctelen, hazug megbízhatatlan féreg vagy és ezért nem barátkoznak veled. Jobban is teszik.

Megláttam, hogy Márk zsebéből valami kilóg. Mikor jobban megnéztem, akkor vettem észre, hogy az egy kép rólam és Yoseob-ról. Miért tart magánál egy képet rólunk?

- Mégis megmondanád, hogy miért tartasz magadnál egy képet rólam és Yoseob-ról? – néztem a zsebére

- Ahhoz neked semmi közöd!

- Már hogy ne lenne hisz én is rajta vagyok! – háborodtam fel - Add ide!

- Nem!

- Add, ide vagy különben elintézem, hogy ha visszamész, ne legyen munkád.

Márk habozott egy kicsit, de végül odaadta a képet.

- Most boldog vagy?

- Köszönöm, és az út további részében ne szólj hozzánk!

A képet elraktam, elővettem a fülesem, hogy zenét hallgassak és kizárjam a külvilágot. Mivel az időeltolódás és ez a veszekedés is lefárasztott, elaludtam.

Épp landolás előtt fél órával ébredtem fel.

Leszálltunk.

- Luna vigyázz magadra és hívj minden nap! – öleltem meg

- Te is unnie! Szia! – köszönt el

Mióta leszálltunk nem is láttam Márkot. Hála Istennek, végre most már kilépett az életemből.

Hívtam egy taxit, ami hazavitt.

Anyáéknak nem szóltam, hogy hazajöttem és hogy mi történt Koreában. Nem várt vendég leszek otthon.

- Köszönöm. – fizettem ki a fuvart

- Fura lesz visszaszokni újra a magyarra. – mosolyodtam el halványan

18, fejezet

Épp Luna-hoz indultam, beszélni akartam vele, de az ajtaja előtt megtorpantam, amint meghallottam a beszélgetését Yoseob-bal.

- Tiffany-val van valami. Látom, rajta hogy bántja valami. Gondoltam esetleg te tudsz valamit.

 - Tudok, de ezt inkább vele kéne megbeszélned.

- Légyszi Luna, mondd, el hátha tudok neki segíteni.

- Na, jó. Felbukkant az egyik ismerőse, Márk.

- Az új külföldi staffos srác?

- Igen.

- Tök jó fej. Már össze is barátkoztunk.

Nem hittem a fülemnek. Összebarátkoztak?

Fogtam magam és beviharzottam a szobámba és ledőltem az ágyamra még mielőtt rajtakapnak, hogy hallgatózom.

Ezt nem hiszem el. Hát én rögtön eldobom az agyam. Az exem és a pasim haverok. Yoseob nagyon rossz emberrel barátkozott össze. Nem is sejti, hogy Márk vissza akar szerezni. Majd én útbaigazítom.

Megkerestem Yoseob-ot.

- Gyere, beszélni akarok veled. – fogtam meg a kezét és behúztam a szobámba

- Tudom, hogy rossz dolog, amit az imént tettem, de kihallgattam a beszélgetéseteket Luna-val. Oppa te nem is tudod hogy igazából milyen Márk. Csak azért jött Koreába, mert vissza akar szerezni engem.

- V-várj egy percet! Akkor most ő a volt barátod?

- Igen, ő az exem. Amikor meghallottam, hogy összebarátkoztál vele én azt hittem rosszul leszek. Jobban járnál, ha nem barátkoznál vele.

- Pedig tök jó fej. – szomorodott el – De nem engedem, hogy közénk álljon- ölelt magához

- Oppa- toltam el magamtól

- Mi a baj Tiffany?

- Miért van olyan érzésem, hogy valaki figyel minket? Van itt valaki? – néztem körbe a szobában és ki az ablakon, de senkit se láttam

- Dehogy. Nincs, itt senki csak képzelődsz. – mosolygott rám – Szerintem mostanában sokat stresszelsz, pihenned kéne

- Lehet, hogy igazad van. Azt hiszem, megyek is és veszek egy forró fürdőt. – pusziltam meg

Magamhoz vettem a törcsimet és bevonultam a fürdőbe. Megengedtem a vizet, nyomtam bele egy kis habfürdőt majd nyakig belemerültem és élveztem a vizet.

Kb. fél órát áztattam magam. Volt időm elgondolkodni a mostanában történtekről.

Miután végeztem egyből lefeküdtem aludni, mert nagyon fáradt voltam. Egyből el is aludtam. Azt sem vettem észre, hogy Yoseob mikor feküdt le.

Reggel hogy beértünk, szóltak, hogy a főnök látni kíván minket. Fogalmam sincs miért hívatott.

- Jó reggelt! – mentünk be mind a négyen

- Maguknak is. Foglaljanak helyet.

Leültünk. Márk is bent volt.

- És most magyarázzák meg hogy ez mi? – dobta elénk az újságot

„Mint kiderült a Beast két tagjának van barátnője. Többen is látták már őket együtt. „- olvastam

- Nem tudom főnök én…

- Elég. Nem megmondtam, hogy nem kerülhet nyilvánosságra?

- De…

- Ugye tudják, hogy ezzel eljátszották az utolsó esélyüket, úgyhogy most lehet is összepakolni és elhagyni az épületet.

- De főnök kérem… - a sírás kerülgetett

- Nem hallották, amit az imént mondtam? Ki vannak rúgva.

A fiúk néma csendben hallgatták végig a beszélgetést.

- Hát akkor, viszlát. – mentünk ki

- Most akkor mi lesz velünk? –kérdezte Yoseob kétségbeesetetten

- Nem tudom Yoseob… - sírtam

- Gyere Tiff. Pakoljunk össze. – szólt Luna

- Majd otthon találkozunk. – pusziltam meg Yoseob-ot

A fiúk elmentek dolgozni mi pedig elpakoltuk a cuccainkat.

- Láttad Márknak a fejét hogy örült? – kérdeztem Luna-tól

- Jah, a kis csicska.

- Te, nekem itt valami nagyon fura. Szerinted ő miért volt bent?

- Nem lehet, hogy ő írta a cikket csak azért, hogy megbosszulja, amiért elhagytad?

- De én is erre gondoltam. A kis… Csak kerüljön a kezeim közé. –mérgelődtem

Összepakoltuk a cuccainkat és hazamentünk.

~

Épp a neten böngésztem mikor megakadt a szemem egy cikken.

„Mint kiderült a híres koreai fiúbandának, a Beast két tagjának van barátnője. Többen látták már őket együtt. A fiúk kiadója még nem nyilatkozott az ügyben.”

„A banda fancaféjára érkeznek folyamatosan az üzenetek. Sokan sértő, durva üzeneteket küldenek, de vannak olyanok is, akik örülnek a pároknak. Az elemzések alapján folyamatosan csökken a fanclub tagok száma.”- olvastam

- Luna, ezt el kell olvasnod. – mentem át hozzá

- Mi ez?

- Csak olvasd.

Miután elolvasta rám nézett.

- Luna… én nem bírom elviselni, ha a fiúkat csak azért utálják, mert van barátnőjük. Nem tudok azzal a tudattal élni, hogy miattunk utálják őket. – sírtam – Úgyhogy döntöttem, hazaköltözöm.

- Itt akarod hagyni életed szerelmét? – kérdezte

- Nincs más választásom. Te… nem jössz velem?

- Nem tudom.

- Azt akarod, ha kilépsz az utcára, akkor ujjal mutogassanak rád? Gondold át. – mentem ki a szobájából

- Tiffany, várj. – fogta meg a csuklóm – Megyek veled.

- Holnap délben indulunk. – hagytam el a szobáját

Átkullogtam a sajátomba és elkezdtem pakolni. Nagyon lassan haladtam. Minden egyes ruhadarab után megálltam és elgondolkodtam. Végül pont addigra fejeztem be mire a fiúk hazaértek.

- Tiffany. – jött be Yoseob – Mit csinálsz? –látta, hogy össze vannak készítve a cuccaim – Hova mész?

- Oppa, figyelj! Ez most nehéz lesz, de így mind a kettőnknek jobb lesz… Én nem tudom így folytatni ezt a kapcsolatot.

- Tiffany miről beszélsz?

- Nem tudok azzal a tudattal élni, hogy miattam utálnak téged. – a könnyeim már patakokba folytak

- De…

- Sajnálom…

- Akkor ez most azt jeleni, hogy…. vége?
Bólintottam.

- Én szerettelek Tiff, nagyon és nem tudnék élni nélküled.

- Én is szeretlek, de mindkettőnknek így lesz a legjobb. Holnap megyünk haza.

- Megyünk?

- Luna is jön velem.

17. fejezet

Reggel kipihenten ébredtem. A tegnap este csodálatos volt. Yoseob már felkelt és gondolom már el is ment. Kimásztam az ágyból és az asztalomon megpillantottam egy levelet, amiben ez állt: „Nagyon jó volt tegnap este. Remélem nem ez volt az utolsó. U.i.: Nagyon szeretlek. Puszi: Yoseob.”

Ez a levél még jobban feldobta a napomat. Hogy lehet valaki ennyire aranyos és figyelmes?

Jókedvvel mentem be a fürdőbe. Fél óra múlva végeztem is. Lementem reggelizni. A konyhában Luna fogadott.

- Jó reggelt! Mi ez a jó kedv? – kérdezte meglepve

- Neked is. Hát titok.

Készítettem magamnak lekváros kenyeret és leültem Luna-val szembe.

- Na!? Bökd már ki!

- Jó, oké. Szóval tegnap este… Yoseob-bal voltam.

Még a szendvics is kiesett a kezéből, amikor ezt kimondtam.

- Hahó… Luna! – legyeztem előtte

- Tiffany te…no comment. – nevetett

- Már a szívbaj kerülgetett. Azt hittem mérges leszel.

- Ugyan miért lennék? Ez a ti dolgotok, csak nagyon meglepett. Amúgy tegnap este hallottam valami nyögéseket.

- Ya! – ütöttem vállba

- Jól van, na. – mosolygott

Gyorsan megreggeliztünk és indultunk. Beérve a CUBE-hoz a főnök hivatott engem. Felmentem hozzá.

- Szóval Tiffany, tudomásomra jutott, hogy amíg szabadságon voltál, hazautaztál Magyarországra.

- Igen, tudja az édesapám…

- Nem érdekelnek a családi ügyei! – szakított félbe – Ha legközelebb haza szeretne menni, közölnie kell velem. Ide-oda csak úgy nem utazhat. Az én engedélyem szükséges hozzá.

- Tudom, de..

- Semmi de. Ha még egyszer előfordul, maga repül innen. Értve vagyok?

- Igen uram. – hajoltam meg mélyen, majd távoztam. Huh. Most már tényleg vigyáznom kell.

Lementem Luna-hoz és hozzáfogtunk dolgozni. Éppen a Beast-et sminkeltük. Most kifaggatom őket.

- Fiúk elmondanátok nekem, hogy melyikőtök köpött be a főnöknek? – kérdeztem

Nem válaszolt senki.

- Történt valami, amíg nem voltam itthon?

- A főnök volt nálunk és téged keresett, de mondtuk, hogy nem érsz rá… aztán rájött, hogy hazudunk és felkutatta az egész házat és el kellett mondanunk, hogy hazautaztál. – mondta Hyunseung

- Azért köszi.

- Miért? Ugye nem rúgott ki? – aggódott Yoseob

 - Még nem.

Végeztünk a fiúkkal, majd megnéztük, hogy hogyan fotózzák őket és ekkor megláttam Márkot.

Mit keres ez itt? Hogy kerül ide?

Megragadtam Luna karját és behúztam az egyik sminkszobába. Tágra nyílt szemekkel fürkészett.

- Mi van?

- Emlékszel Márkra?

- A volt pasidra?

- Shh. Halkabban. Amúgy igen. Itt van. Az előbb láttam. Amikor jöttem vissza Koreába ő is ott volt a gépen és beszéltem vele. Azt mondta, hogy szerinte kezdhetnénk újra és induljunk tiszta lappal meg ilyenek.  Ez most követ engem vagy mi? Szerinted miért van itt?

- Nem tudom, de valami azt súgja, hogy ez itt akar dolgozni.

- Ne! Csak azt ne. Reménykedjünk, hogy a főnök nem veszi fel, de ha belegondolok ez mikor tanult meg koreaiul? – gondolkodtam hangosan

- Na, látod ez tényleg jó kérdés. Lehet, hogy titokban van valami koreai rokona vagy rajtad kívül egy ismerőse.

- Lehet.

Beszélgetésünket a fiúk szakították félbe. Bejöttek és leültek. A fotózás első felével végeztek, most következik a mások fele. Lemostuk az előző sminket és kipingáltuk őket újra a következő témához.

Végeztünk velük, majd ők elmentek átöltözni, közben folytattuk Luna-val a beszélgetést.

- Ha ez most itt fog dolgozni és megbolondulok. Örültem, hogy sikerült végre elfelejtenem, pedig nagyon nehéz volt, de most megint felbukkant. – mérgelődtem

- Nyugi, majd kitalálunk valamit. – próbált nyugtatni barátnőm

Mára lejárt a munkaidőnk. A fiúkkal mentünk haza. Egész úton egy szót sem szóltam, pedig általában be nem áll a szám, annyit beszélek és ezt Yoseob is észrevette. Látta rajtam, hogy valami nincs rendben.

- Kicsim mi a baj? – kérdezte

- Semmi. – válaszoltam kedvtelenül

- Pedig valami van, látom rajtad. Mi rosszat tettem?

- Nem te voltál.

- Akkor jó, de látom, hogy nyomja valami a kis szívedet. Mondd el, kérlek. Nem szeretem, ha az én hercegnőm szomorú.  Na, mosolyogj egy kicsit. – próbált mosolyt rajzolni az arcomra

- Nem akarok róla beszélni.

Ezzel le is zártam a beszélgetést.

Aranyos volt Yoseob-tól, hogy próbált valahogy felvidítani, de most ez sem hatott rám.

A volt barátom járt az eszemben. Miért kellett neki ide jönnie? Nem volt jó neki Magyarországon? Most felszaggatta a régi sebeimet, amiket ő okozott nekem. Eszembe jutottak az együtt töltött percek, amikor jól éreztük magunkat. Aztán az a pillanat, amikor megcsalt.

Összeszorult a torkom és könnyek gyűltek a szemembe.

- Tiffany maradj erős, nem szabad sírnod. – folyamatosan ezt mondogattam magamban

De miért is gondolok ilyen dolgokra, hisz most már boldog új párkapcsolatba élek és egy ilyen kis senkiházi nem fogja tönkretenni a szerelmünket.

16. fejezet +18

- Te mit keresel itt? – kérdeztem flegmán

- Hát kimegyek Koreába, hátha találok munkát és gondoltam újrakezdhetnénk. Induljunk tiszta lappal. – ült le mellém

- Márk, köztünk már mindennek vége. Felejts el!

- Nem, nem szeretnélek. – közeledett felém, de eltoltam magamtól

Ő a volt barátom Márk. Két évig voltunk együtt, de folyton hazudott nekem és én nem bírom az ilyen embereket. A kapcsolatunk zökkenőmentesen indult, aztán egyre kevesebb időt töltött velem. Mindig bulizni járt. Hajnalok hajnalán jött haza. Aztán rajtakaptam, amint egy másik csajjal hancúrozik. Na, akkor telt be a pohár. Szakítottam vele és az óta nem is láttam. Jobb volt nekem nélküle és most megint felbukkant.

- De miért pont Koreába jössz? Miért nem Angliába vagy az USA-ba vagy mit tudom én, de miért pont Korea?

- Mert te is odamész és gondoltam, hogy kint élhetnénk együtt.

- Neked teljesen elment az eszed! Ja és amúgy is van már barátom.  Sokkal különb, mint TE! Ő hűséges, nem úgy, mint EGYESEK! – hangsúlyoztam ki az utolsó szót

- Azóta megváltoztam. Higgy nekem!

- Jah, persze. Gondolom mennyire. – forgattam szemeim

- De tényleg. Bebizonyítom. – fogta meg a kezem

- Ne érj hozzám! – húztam el a kezem – Nekem te nem bizonyítasz semmit. Keress másik lányt, akinek bebizonyíthatod, de az nem én leszek.

Bemondta az utaskísérő, hogy hamarosan megérkezünk. Fél óra múlva leszálltunk. Márk állandóan követett. Már nagyon elegem volt belőle. Hívtam egy taxit, ami hazavitt.

- Boldogulj egyedül és szállj le rólam örökre. Szia! – szálltam be az autóba

Elmondtam a sofőrnek a címet. Negyed óra kocsikázás után végre Hazaérkeztem.

- Halihó! Megjöttem. – kiabáltam el magam

- Szia Tiff! – ölelt meg szorosan Luna

- Ez meg honnan került elő? Az előbb még nem volt itt? – gondoltam magamban

- Szia, édes. – csókolt meg Yoseob – Annyira hiányoztál.

- Te is nekem. – suttogtam.

Csak álltunk ott öt percig egymást ölelve. Olyan jó érzés volt. Levettem a cipőm és besétáltam a nappaliba. Ott leültem a kanapéra. Yoseob mellettem foglalt helyet. A többiek is leültek.

- Junhyung hoznál nekem inni? Kérlek.

- Persze.

- Hogy van apukád? – kérdezte DoJoon

- Jobban. Napról-napra javul az állapota.

- Ez nagyon jó hír. – mondta Gikwang

- Az. – közben Junhyung is visszatért az innivalómmal

- Köszönöm. – vettem el tőle – Anya eléggé maga alatt volt. Nagyon megviselte, ami apával történt.

- Semmi baj. Minden rendbe fog jönni. – ölelt magához Yoseob

- Most veszek egy forró fürdőt és elmegyek, lefekszem. – álltam fel.

Bementem a fürdőbe és teleengedtem a kádat megfelelő hőmérsékletű vízzel, majd felhabosítottam és nyakig belemerültem. Izmaimat ellazítottam, szemeimet lehunytam és élveztem a meleg víz nyugtató hatását. Fél óra múlva kimásztam a kádból és felhíztam a pizsamámat. Kicsit jobb kedvvel jöttem ki a fürdőből. Bementem a szobámba, rádőltem az ágyamra és a plafont kezdtem el kémlelni.

Sötét van, csend és nyugalom, majd egyszer csak valaki bejön, ránk zárja az ajtót és fölém mászik. Egy csókot hint ajkaimra.

- Ha gondolod, felvidíthatlak egy kicsit.

- Felejttesd el velem a történteket tíz percre. – csókoltam meg

Nem kellett kétszer mondanom, benyúlt a pizsama felsőm alá és oldalamat kezdte el simogatni, amitől kirázott a hideg. Levette a felsőrészt és melleimet kényeztette. Számat jóleső sóhajok hagyták el. Én sem húztam tovább az időt, levettem róla a felsőjét. Végigsimítottam izmos felsőtestén. Megint ő vette át az irányítást. Nyakamat kezdte szívogatni, amitől elkezdtem nyögdécselni, ezzel jelezve, hogy tetszik, amit csinál. Egy váratlan pillanatban fordítottam, így én kerültem felülre. Végigcsókoltam az egész testét. Leértem a nadrágjához, övével bíbelődtem, majd miután sikerült kikapcsolnom, egyből lerántottam róla a ruhadarabot. Ráültem csípőjére és körözgetni kezdtem rajta. Megéreztem dudorodó férfiasságát, amitől perverz vigyor jelent meg arcomon. Egy váratlan pillanatban fordított, így ő került megint felülre. Levette rólam a pizsamanadrágot és már csak bugyiban feküdtem előtte, de nem sokáig, mert azt is levette rólam egy szempillantás alatt. Yoseob egy csókra invitált, majd belém helyezte két ujját, amitől felnyögtem. Gyorsított a tempón és még egy ujját belém nyomta.

- Ahh. Yoseob. – nyögtem

- Shh. halkabban, még a többiek meghallják. – csókolt meg belém fojtva még egy nyögést.

Még mielőtt elélveztem volna kihúzta belőlem az ujjait. Levettem róla bokszerjét és kezembe vettem merev tagját. Fel-le húzogattam kezemet, amitől felnyögött.

- Akarlak. – húzott fel magához

- Akkor mire vársz?

Ahogy ezt kimondtam, belém hatolt. Legszívesebben akkorát nyögtem volna, hogy még az utcán is meghallották volna, de nem tettem, mert Yoseob rátapadt az ajkaimra. A tempója nem volt túl lassú se túl gyors, pont jó. Mikor már meguntam ezt a „lassúságot” fordítottam és én kerültem megint felülre. Elkezdtem rajta lovagolni. Megfogta derekam, ezzel rásegítve a tempómra. Nem kellett sok és éreztem, hogy eljutok a csúcsra.

- Ahh… Yo. Seob – élveztem el

Még mozgott bennem, majd ő is elért a csúcsra. Kihúzódva belőlem, pihegve dőltem le az ágyra.

- Köszönöm. – lihegtem ajkaira, majd megcsókoltam

- Örömmel tettem. – húzta magunkra a takarót és elaludtunk.