- Te mit
keresel itt? – kérdeztem flegmán
- Hát
kimegyek Koreába, hátha találok munkát és gondoltam újrakezdhetnénk. Induljunk
tiszta lappal. – ült le mellém
- Márk,
köztünk már mindennek vége. Felejts el!
- Nem, nem
szeretnélek. – közeledett felém, de eltoltam magamtól
Ő a volt
barátom Márk. Két évig voltunk együtt, de folyton hazudott nekem és én nem
bírom az ilyen embereket. A kapcsolatunk zökkenőmentesen indult, aztán egyre
kevesebb időt töltött velem. Mindig bulizni járt. Hajnalok hajnalán jött haza.
Aztán rajtakaptam, amint egy másik csajjal hancúrozik. Na, akkor telt be a
pohár. Szakítottam vele és az óta nem is láttam. Jobb volt nekem nélküle és
most megint felbukkant.
- De miért
pont Koreába jössz? Miért nem Angliába vagy az USA-ba vagy mit tudom én, de
miért pont Korea?
- Mert te is
odamész és gondoltam, hogy kint élhetnénk együtt.
- Neked
teljesen elment az eszed! Ja és amúgy is van már barátom. Sokkal különb, mint TE! Ő hűséges, nem úgy,
mint EGYESEK! – hangsúlyoztam ki az utolsó szót
- Azóta
megváltoztam. Higgy nekem!
- Jah,
persze. Gondolom mennyire. – forgattam szemeim
- De
tényleg. Bebizonyítom. – fogta meg a kezem
- Ne érj
hozzám! – húztam el a kezem – Nekem te nem bizonyítasz semmit. Keress másik
lányt, akinek bebizonyíthatod, de az nem én leszek.
Bemondta az
utaskísérő, hogy hamarosan megérkezünk. Fél óra múlva leszálltunk. Márk
állandóan követett. Már nagyon elegem volt belőle. Hívtam egy taxit, ami
hazavitt.
- Boldogulj
egyedül és szállj le rólam örökre. Szia! – szálltam be az autóba
Elmondtam a
sofőrnek a címet. Negyed óra kocsikázás után végre Hazaérkeztem.
- Halihó!
Megjöttem. – kiabáltam el magam
- Szia Tiff!
– ölelt meg szorosan Luna
- Ez meg
honnan került elő? Az előbb még nem volt itt? – gondoltam magamban
- Szia,
édes. – csókolt meg Yoseob – Annyira hiányoztál.
- Te is
nekem. – suttogtam.
Csak álltunk
ott öt percig egymást ölelve. Olyan jó érzés volt. Levettem a cipőm és
besétáltam a nappaliba. Ott leültem a kanapéra. Yoseob mellettem foglalt helyet.
A többiek is leültek.
- Junhyung
hoznál nekem inni? Kérlek.
- Persze.
- Hogy van
apukád? – kérdezte DoJoon
- Jobban.
Napról-napra javul az állapota.
- Ez nagyon
jó hír. – mondta Gikwang
- Az. –
közben Junhyung is visszatért az innivalómmal
- Köszönöm.
– vettem el tőle – Anya eléggé maga alatt volt. Nagyon megviselte, ami apával
történt.
- Semmi baj.
Minden rendbe fog jönni. – ölelt magához Yoseob
- Most
veszek egy forró fürdőt és elmegyek, lefekszem. – álltam fel.
Bementem a
fürdőbe és teleengedtem a kádat megfelelő hőmérsékletű vízzel, majd
felhabosítottam és nyakig belemerültem. Izmaimat ellazítottam, szemeimet
lehunytam és élveztem a meleg víz nyugtató hatását. Fél óra múlva kimásztam a
kádból és felhíztam a pizsamámat. Kicsit jobb kedvvel jöttem ki a fürdőből.
Bementem a szobámba, rádőltem az ágyamra és a plafont kezdtem el kémlelni.
Sötét van,
csend és nyugalom, majd egyszer csak valaki bejön, ránk zárja az ajtót és fölém
mászik. Egy csókot hint ajkaimra.
- Ha gondolod,
felvidíthatlak egy kicsit.
- Felejttesd
el velem a történteket tíz percre. – csókoltam meg
Nem kellett
kétszer mondanom, benyúlt a pizsama felsőm alá és oldalamat kezdte el
simogatni, amitől kirázott a hideg. Levette a felsőrészt és melleimet
kényeztette. Számat jóleső sóhajok hagyták el. Én sem húztam tovább az időt,
levettem róla a felsőjét. Végigsimítottam izmos felsőtestén. Megint ő vette át
az irányítást. Nyakamat kezdte szívogatni, amitől elkezdtem nyögdécselni, ezzel
jelezve, hogy tetszik, amit csinál. Egy váratlan pillanatban fordítottam, így
én kerültem felülre. Végigcsókoltam az egész testét. Leértem a nadrágjához,
övével bíbelődtem, majd miután sikerült kikapcsolnom, egyből lerántottam róla a
ruhadarabot. Ráültem csípőjére és körözgetni kezdtem rajta. Megéreztem dudorodó
férfiasságát, amitől perverz vigyor jelent meg arcomon. Egy váratlan
pillanatban fordított, így ő került megint felülre. Levette rólam a
pizsamanadrágot és már csak bugyiban feküdtem előtte, de nem sokáig, mert azt
is levette rólam egy szempillantás alatt. Yoseob egy csókra invitált, majd belém
helyezte két ujját, amitől felnyögtem. Gyorsított a tempón és még egy ujját belém
nyomta.
- Ahh.
Yoseob. – nyögtem
- Shh.
halkabban, még a többiek meghallják. – csókolt meg belém fojtva még egy
nyögést.
Még mielőtt
elélveztem volna kihúzta belőlem az ujjait. Levettem róla bokszerjét és kezembe
vettem merev tagját. Fel-le húzogattam kezemet, amitől felnyögött.
- Akarlak. –
húzott fel magához
- Akkor mire
vársz?
Ahogy ezt
kimondtam, belém hatolt. Legszívesebben akkorát nyögtem volna, hogy még az
utcán is meghallották volna, de nem tettem, mert Yoseob rátapadt az ajkaimra. A
tempója nem volt túl lassú se túl gyors, pont jó. Mikor már meguntam ezt a „lassúságot”
fordítottam és én kerültem megint felülre. Elkezdtem rajta lovagolni. Megfogta
derekam, ezzel rásegítve a tempómra. Nem kellett sok és éreztem, hogy eljutok a
csúcsra.
- Ahh… Yo.
Seob – élveztem el
Még mozgott
bennem, majd ő is elért a csúcsra. Kihúzódva belőlem, pihegve dőltem le az
ágyra.
- Köszönöm. –
lihegtem ajkaira, majd megcsókoltam
- Örömmel
tettem. – húzta magunkra a takarót és elaludtunk.
