Lassacskán eltelt három hónap, mióta otthagytam Koreát és
Yoseob-ot. Hiába telt el ennyi idő, még mindig iszonyatosan hiányzik. Mi nem
úgy szakítottunk, és nem azért mert nem szerettünk egymást, hanem azért mert a
helyzet ezt kívánta. Nagyon nehéz nélküle. Minden nap gondolok rá és a fiúkra,
hogy vajon mit csinálhatnak most? Nem betegek e?
Hazaérve a munkából, nem várt meglepetés fogadott otthon.
Már az előszobából hallottam a beszélgetést.
- Szóval vendégünk van. – gondoltam magamban
Miután levettem a kabátomat és a cipőmet, bementem a
nappaliba.
- Sziasz…tok.
Ahogy megláttam az illetőt, aki anyáékkal beszélget,
ledöbbentem. Szóhoz sem jutottam, csak álltam ott egy helybe, mint akinek
földbe gyökerezett a lába. Próbáltam összeszedni a gondolataimat, de nem nagyon
ment, ahogy Őt néztem. Ő is ugyanúgy csak engem nézett. Mikor sikerült
felfognom, hogy tényleg ő van itt, átkapcsoltam koreaira.
- Yoseob! – csak ennyit tudtam kinyögni
Odasiettem hozzá, a nyakába borultam és elkezdtem sírni.
Ő csak még jobban ölelt magához. Olyan jó volt újra érezni az illatát az
ölelését.
- De szép a fiatal szerelem. – mondta anya
Miután mind a ketten megnyugodtunk, hogy újra látjuk
egymást eltávolodtam tőle, hogy megtörölhessem a könnyes szemem.
- Anya, ha nem gond, felmennénk beszélgetni. – mondtam
anyáéknak
- Persze, menjetek csak.
- Gyere, fogtam meg Yoseob kezét.
Bementünk a szobámba, majd mindketten leültünk az
ágyamra.
- Én kérdezek – tartottam fel a mutatóujjam – 1. Hogy
kerülsz ide?
- Eljöttem hozzád.
- 2. Miért vagy itt?
- Azért hogy mondjak valami fontosat.
- Hát akkor az elég fontos lehet, hogy ha Koreából
elutaztál Magyarországra csak azért, hogy személyesen közölj velem valamit. Nem
lett volna egyszerűbb felhívnod?
- De igen, de az nem telefontéma. Látni akarom az arcod,
hogy mit szólsz rá.
- Na, ki vele, miért vagy itt?
- Szóval, mivel nagyon hiányzol nekem és a többieknek is,
ezért megbeszéltem a főnökkel, hogy ha azt akarja, hogy boldog legyek akkor
engednie kell a kapcsolatunkat. A média nem érdekes. Most ahogy böngésztem a
neten sok támogató üzenetet kaptunk. Sokan örülnek nekünk az utálókkal meg nem
kell foglalkozni. Úgyhogy azt szeretném, ha visszajönnél velem Koreába.
- Ez most kicsit sok infó volt. – néztem magam elé
- Azt akarom, hogy gyere velem vissza.
- Jó, de a cégnél már nem dolgozhatok.
- Az legyen a legkisebb gond. Majd szerzünk neked munkát.
- Megyek. – habozás nélkül rávágtam
- Én vagyok a világ legboldogabb embere. – ölelt meg -
Szeretlek.
- Én is. – csókoltam meg
Olyan jó volt újra érezni a csókját, érezni, hogy még
mindig ugyanúgy szeret.
- Mikor indulunk? – kérdeztem
- Most. Gyorsan pakolj össze, még elérhetjük a 8 órás
gépet.
- Oké, de akkor segíts.
Gyorsan berámoltunk mindent a bőröndökbe és levágtattunk
az emeletről. A szüleim kicsit furán néztek rám, mikor meglátták a bőröndöket.
- Anya, apa megbeszéltük a dolgokat Yoseob-al és úgy döntöttem,
hogy kiköltözöm hozzá Koreába, de természetesen néha haza fogok jönni,
meglátogatni titeket.
- Jól van, menjetek csak. – mosolyogtak ránk
Yoseob megbökött, hogy jó lenne kicsit sietni.
- Akkor mi most mennénk. Nagyon fogtok hiányozni. –
öleltem meg őket
- Gyere ide fiam. – szólt apa Yoseob-nak és ő is odajött,
őt is megölelték
- Vigyázzatok magatokra! – mondtam anyáéknak – Sziasztok!
Jött értünk egy taxi, ami kivitt a reptérre. Felszálltunk
a gépünkre és Yoseob odavezetett Lunáékhoz.
- Ti is? – lepődtem meg, majd leültem Luna mellé
~1 hónap múlva~
Minden visszatért a régi kerékvágásba. Mivel Lunával már
nem dolgozhatunk a cégnél ezért új munkahelyet kellett keresnünk. Egy
modellügynökségnél kaptunk állást. Nem akartunk mind a ketten más helyre jelentkezni,
mert szinte kiskorunk óta ismerjük egymást és elválaszthatatlan barátnők
lettünk.
A Beast többi tagja is nagyon örül, hogy visszamentünk. Mióta új állásom van, már nem a fiúkkal élek, hanem Yoseob-al közösen vettünk egy lakást nem messze a Beast dormjától és Lunáéktól sem, ugyanis ők is elköltöztek. Így ha csak beszélgetni szeretnénk egy jót vagy együtt pizzázni, nem kell messzire mennünk.
Álmaimban sem gondoltam volna, hogy egy ilyen kedves
aranyos figyelmes srác lesz a barátom, mint Yoseob. Nagyon hálás vagyok a
sorsnak hogy összehozott vele.
