Luna szemszöge:
Yoseob és Tiffany elmentek. Mi is két hónapja együtt vagyunk
Gikwanggal, de én nem vettem neki semmit. Annyira tudtam, hogy valamit
elfelejtettem. Most mit tévő legyek?
- Luna beszélni szeretnék veled négyszemközt – mondta Kiki
- Oké. Szerintem jobb lesz, ha felmegyünk.
Megragadta csuklóm és felmentünk az emeletre.
- Mit szólnál hozzá, ha elmennénk piknikezni egy közeli
folyóhoz, most? – kérdezte
- Ez jó ötlet, menjünk.
- Menj és öltözz fel, addig én is átöltözöm.
Elmentem átöltözni. Egy farmert vettem fel egy fehér színű
toppal és rá egy farmerdzsekit. A hajam lófarokba fogtam. Kész. Azon kattogott
az agyam, hogy mit adjak barátomnak, ha nem vettem neki semmit. Beugrott, hogy
még régebben vettem egy pár fülbevalót, de nem használtam. Mi lenne, ha
odaadnám neki? Vagy csak az egyiket? Lehet hülyének fog nézni, hogy fülbevalót
adok neki, de nincs jobb ötletem.
Gyorsan előkerestem. Egy kis dobozba volt benne, nem kell a
csomagolással bajlódnom. Az egyiket kivettem belőle. Elég lesz neki az egyik
is.
Kiléptem szobám ajtaján és Gikwang is akkor jött ki. Ő egy
farmert és egy egyszerű pólót viselt. Nagyon jól állt rajta.
- Mehetünk? - kérdezte
- Igen.
- Nagyon jól nézel ki. – bókolt
- Köszi. – pirultam el
Közben leértünk a nappaliba.
- Hova-hova? – kérdezte a leader
- Piknikezni.
- Ah, értem.
Barátom eltűnt a konyhába és egy kosárral a kezében tért
vissza.
- Jó szórakozást. – mondták a többiek
- Meglesz. Sziasztok.
Negyed óra séta után megérkeztünk. Leterítettük a pokrócot,
majd kipakoltunk a kosárból. Sok finomság került ki belőle.
- Ezeket mind te csináltad? – kérdeztem
- Igen, egy kis segítséggel.
Sokat beszélgettünk és nevetgéltünk.
- Szeretnék neked adni valamit Gikwang. – húztam elő a kis
dobozkát – Ez a tiéd.
Kinyitotta és elmosolyodott.
- Ne haragudj, de teljesen kiment a fejemből az ajándék.
- Semmi baj. Ez is nagyon tetszik. Nem is kell ajándék, hisz
nekem Te vagy az ajándékom. – húzott közelebb magához egy csókra
- Ez a tiéd. – nyújtott át egy dobozkát
Kinyitottam és egy baglyos nyaklánc volt benne. Ezt akartam
mindig megvenni, de vagy elmaradt, vagy közbe jött valami és nem jutottam el
odáig, hogy meg tudjam venni.
- Köszönöm szépen. Nagyon tetszik. – csókoltam meg
Lassan kezdett sötétedni, így összepakoltunk és lefeküdtünk
a pokrócra. Néztük a csillagos eget és meséltünk egymásnak különféle
történeteket. Elmondtuk a legkínosabb és a legszebb emlékeinket.
- Elég későre járhat. Szerintem menjünk haza. – mondtam.
Összehajtottuk a plédet és elindultunk haza. Fél kilenc
lehetett, amikor hazaértünk. A fiúk még tévéztek.
- Na, milyen volt? – kérdezte Junhyung
- Jó – válaszoltam tömören
– Tiffany-ék hazaértek már?
- Még nem.
- Megyek aludni. Jó éjt. – felmentem
Letusoltam és lefeküdtem aludni.
