11. fejezet

Lassan de letelt a két hónap. Ma jönnek haza a fiúk. Úgy gondoltuk ma Luna-val kedveskedünk kicsit nekik. Főztünk egy jó nagy adag rament. Biztos éhesek lesznek, ha hazaérnek. Barátnőmmel végigidegeskedtük a délelőttöt, majd két óta körül nyílik a bejárati ajtó. Gyorsan odasiettünk hozzájuk.

- Sziasztok.

- Szia YoSeob. – ugrottam nyakába és megcsókoltam

- Szia Tiffany. Légyszi…

- Oh persze. Bocsi, de nagyon örülök, hogy hazajöttetek. Csináltunk nektek enni. Hagyjátok csak itt a bőröndöket, inkább egyetek először. – mondtam.  Odaraktuk eléjük a kaját és egyből neki is estek. Mi is leültünk. Nagyon sokat meséltek a koncertekről.

- Ti nem esztek? – kérdezte teli szájjal JunHyung

- Nem, mi már ettünk.

Szinte az egészet megették. Biztos nagyon éhesek voltak már. Luna-val elmosogattunk, majd segítettünk felvinni a bőröndjeiket. Bementem a szobámba és leültem az ágyamra. Már több mint két hónapja együtt vagyok YoSeob-bal. Nagyon szeretem. Olyan kedves, aranyos és figyelmes. Holnap odaadom neki az ajándékom, de van egy bibi. Nem tudom, hogy el-e mondta a főnöknek a mi kapcsolatunkat. Minél hamarabb meg akarom tudni. Gondolkodásomból valaki kopogása zökkentett vissza.

- Gyere.

YoSeob volt. Bejött és leült mellém. Maga felé fordított és szorosan megölelt.

- Szeretlek, és nagyon hiányoztál - suttogta

- Te is nekem. YoSeob kérdezhetek valamit? – toltam el magamtól

- Bármit.

- Elmondtad már a főnöknek, hogy mi együttvagyunk? - néztem szemeibe

- Még nem.

- akkor mikor akarod elmondani, mert már nem szeretnék titkolózni.

- Ma. Elkísérlek a munkába, és akkor elmondom neki… Nem lenne kedved ma velem aludni?

- De. Öhm.. összeszedted a szennyesed? - kérdem tőle

- Igen, már be is vittem a fürdőbe. Lemegyek tévézni – csókolt meg

- Menj, addig mondom a többieknek, hogy ők is szedjék össze a mosnivalójukat.

- Szerintem már összeszedték.

- Rendben, megnézem. – indultam meg. Bementem a fürdőbe és tényleg összeszedték. Hatalmas kupacok voltak bent. Még szerencse, hogy két mosógép van, így egyszerre többet lehet kimosni. Beraktam két nagy kupacot a gépekbe, öntöttem bele mosóport és elindítottam. Ránéztem az órámra, lassan indulnunk kell. Gyorsan átöltöztem és indultunk.

- Fiúk légyszi figyeljetek a mosásra – mostam a tévézőknek. Válaszul egy okét kaptam. Beértünk a CUBE-hoz. YoSeob és GiKwang elmentek a főnökhöz megbeszélni ezt a dolgot, mi meg hozzá fogtunk dolgozni. Ma fellépések sorozata: SHOW CHAMPION, M COUNT DOWN, KBS. Sok munkánk lesz… megint. Másfél órába kellett bezsúfolni a BTOB-ot a 4MINUTE-ot és az APINK-et. Fáradtan ültem le az egyik székbe, közben a fiúk bejöttek. Hozzánk.

- Na mit mondott? – mentem oda YoSeob-hoz. Magamban azért imádkoztam, hogy ne rúgjon ki, mert akkor soha többé nem láthatom szerelmemet.

- Szerencsére nem szedte le a fejem, mint látod. Nem volt se boldog se mérges, de azt mondta hogy ha nyilvánosságra kerül a kapcsolatunk, akkor repültök innen Luna-val.

- Ígérem nem fog ez megtörténni – tettem a kezem a szívemre és elnevettem magam

- Szeretné, ha felmennétek hozzá, most – mondta Kiki

- Oké. Várjatok meg itt – elindultunk. Felértünk az ötödik emeletre. Megálltunk a főnök ajtaja előtt. Vettem egy nagy levegőt, majd kifújtam. Ránéztem Luna-ra.

- Készen állsz? – kérdem tőle. Bólintott. Bekopogtam, majd egy hang beinvitált minket. Bementünk és illedelmesen meghajoltunk, majd leültünk.

- Na szóval ez a „Főnök van pasim/csajom” dolgot engedélyezem, mindaddig, amíg ez nem kerül egy ideig nyilvánosságra és az ilyen „Fel ne faljátok egymást” tartogassátok otthonra. Ha mégis a nagyközönség elé kerül, akkor búcsút mondhattok ennek az állásnak. Értve vagyok?

- Igen uram – hajoltunk meg

- Most elmehetnek. Viszont látásra.

- Viszlát. – mentünk ki. A szívem hevesen dobogott és a lábaim remegtek. Véget ért a munkaidőnk. Összepakoltuk a sminkes dolgokat és hazamentünk. Otthon a fiúk még mindig a tévét bámulták.

- Megnéztétek a mosást? – kérdezte Luna

- Basszus nem – csapta homlokon magát HyunSeung. Gyorsan levettem a cipőm magamról és barátnőmmel együtt berohantunk a fürdőbe. Szerencsére nem történt baj, csak lejárt a program. Kiszedtük a ruhákat és kiteregettünk és utána készítettünk vacsit. Miután megettük én elmentem fürdeni. Felhúztam a pizsimet és visszamentem a nappaliba tévézni. A fiúk is elmentek fürödni. Elég későre jár már.

- Mi megyünk aludni – álltam fel – Jóét – fogtam meg YoSeob kezét

- Jóét – oltotta el a lámpát

- Neked is.

Egymással, háttal feküdtünk le, majd két kart éreztem a derekam körül. Így aludtunk el.

10. fejezet

Teltek a napok és eljött az idő, amikor a fiúk elutaznak promózni az új dalukat. Az a rengeteg fellépés. Istenem, csak ne hajszolják túl magukat. Mindent összepakoltak, indulásra készek.

- Nagyon fogsz hiányozni – öleltem meg szorosan YoSeobot

- Te is nekem. – adott egy hosszú búcsúcsókot. A taxi már várt rájuk, ami beviszi őket a reptérre.

- Sziasztok- integettünk nekik az ajtóból. Elmentek. Miénk az egész lakás. Máris hiányzik YoSeob. Fogtam magam és leültem a kanapéra a nappaliban.

- Haló!  -vettem fel az éppen zajongó telefonom

- Annyeong! Tiffany a CUBE Ent. Szervez a dolgozóinak egy kirándulást a Han folyóhoz. Ha gondoljátok, gyertek el. Tízkor indulunk. – mondta a főnök

- Rendben, megyünk.

Elmondtam Luna-nak, hogy a főnök mit mondott. Összepakoltuk azokat a holmikat, amik egy kirándulásra kellenek. Sportosan felöltöztünk és mentünk a CUBE-hoz. Mivel a többi sminkest, stilystot, fodrászt nem igazán ismertük, így hát odamentünk a BTOB-hoz.

- Sziasztok fiúk! – köszöntünk nekik

- Sziasztok. Ti is jöttök?

- Igen. Egy kis kikapcsolódás nem árt.

A buszra várva sokat beszélgettünk és nevetgéltünk. Megjött a különjárat és felszálltunk. Az indulásra kicsit várni kellett még. Körülbelül két óra utazás után leértünk a Han folyóhoz. Ott letáboroztunk. Volt egy „kincskereső” feladat. Az erdő mélyén elrejtett újabb nyomok egyre közelebb juttattak minket a kincshez. A térkép egy vízeséshez vezetett mindenkit. Ott gyűlt össze újra a csapat. Gyönyörű volt, ahogyan az a hatalmas víztömeg zúdult le a kövekről. Az a friss illat. Amit az erdő adott, felszabadító úgy éreztem, hogy szabad vagyok, semmi teher a vállamon és egy pillanatra meg is feledkeztem a fiúkról, akik éppen Japánba tartanak. Elidőztünk a vízesésnél, majd visszamentünk a táborhelyünkre. Ott megebédeltünk. Ebéd után voltak még közös programok, amin jól elszórakoztunk. Kezdett esteledni így elindultunk hazafelé. A busz a CUBE-nál tett ki minket. Gyalog kellett hazamennünk. Hazaérve gyorsan megfürödtünk, majd lefeküdtünk aludni. Hajnali három körül csörög a telefonom. Nem néztem a számot, csak felvettem.

- Haló! Stephanie Hwang vagyok. Miben segíthetek? – szóltam bele kómás hangon

- Szia édes. Yo Seob vagyok.

- Úristen! YoSeob hogy vagy?

- Köszi jól. Bocsi, hogy ilyenkor hívlak, nem akartalak felébreszteni.

- Semmi baj. Te bármikor hívhatsz. Most értetek oda? – kérdeztem

- Igen. Nagyon hiányzol.

- Te is nekem. Képzeld ma voltunk kirándulni a CUBE-osokkal.

- Hú. Biztos jó volt. De most mennem kell. Szeretlek, szia!

- Én is. Szia. – és visszaaludtam. Másnap a szokásos időben keltem. Reggelire tojásrántottát készítettem, addig Luna megterített.

- Tegnap felhívott YoSeob hajnali háromkor. Mondta, hogy hiányzok neki. Annyira édes volt.

- Engem is felhívott GiKwang. Azt mondta, ha hazajön lesz egy meglepetése számomra – ecsetelte Luna. Megreggeliztünk, majd elmosogattunk. Leültünk tévézni, de szokás szerint semmi értelmes adás nem volt. Közeledett a Dél. Megebédeltünk és utána mentünk dolgozni. Ma megkaptuk a fizetésünket. Nekem pont megfelelő az összeg, amit kapok. Még tudok belőle félretenni is egy kicsit. Úgy gondoltam veszek YoSeob-nak egy kis apróságot mire hazaérnek, és hogy már két hónapja együttvagyunk. A mai napunk elég laza volt. Munka után elmentem a városba körülnézni, hogy mit is vegyek szerelmemnek. Tudom, hogy szereti a karkötőket így hát bementem egy ékszeres üzletbe. Találtam is egyet, amit megvettem. 

9. fejezet

Ennyire korán még sohasem keltem fel eddig. Főztem reggel kávét és egy jó nagy bögrével meg is ittam. Luna-nak is adtam. Nem reggeliztünk, de készítettem szedvicseket. Azokat visszük enni. A fiúknak is csomagoltam. Beértünk a CU

BE-hoz. A rendező már a díszleteken az utolsó simításokat végezte. Mi is hozzáfogtunk a munkához. Egy részletet többször is fel kellett venni, mert vagy elrontották a szöveget vagy a táncmozdulatot, vagy elhülyéskedték. Épp szünetet tartottak.

- Hoztunk nektek szendvicset.- vettem elő a dobozt

- Kajaa – örült Wonnie. Közben mi is megettük a miénket Luna-val. Egész nap keményen dolgoztunk mi is, ahogy a fiúk. Na jó annyira nem. Tizenöt óra leforgása alatt végül sikeresen felvették az MV-t. Össze is vágták a részeket, szóval mos tmár szalonképes. Mehet a netre. Összepakoltuk a sminkes cuccokat és a fiúkkal együtt mentünk haza. Hajnali három volt mire hazaértünk. Egy gyors tusolás után bedőltem az ágyba és elaludtam. Másnap kelhettem hétkor, ugyanis be kell mennünk megint fotózásra, de most a BTOB-hoz. Gyorsan megmosakodtam és felöltöztem.

- Luna siess már – kiabáltam fel neki

- Megyek.

Taxival mentünk. Szinte az egész utat végigásítoztam.

- Tiff a végén még kiesel a szádon – nevetett barátnőm. Közben megérkeztünk. Bementünk és megkerestük a BTOB szobáját.

- Sziasztok – léptünk be

- Hello!

Egy- kettő kisminkeltük őket.

- Tiffany minden rendben? – jött oda hozzám Eunkwang

- Persze, csak tegnap forgatás volt és nem sokat aludtam.

- Akkor jó, mert azt hittem valami baj van. – elment

Leültem Luna mellé.

- Eljössz velem kaját venni? - kérdeztem

- Menjünk, most úgy is szünet van.

Leugrottunk a legközelebbi kisboltba. Vettünk valami kis eledelt és utána visszamentünk a CUBE-hoz. Még tartott a szünet szóval ettünk. Ez kellett most nekem. Újult erővel folytattuk a munkát. A fotózás a vége felé közeledett. Mi is meglestük őket, hogy ügyeskednek.

- Szerintem Ilhoon-nak tök jól áll az a sapka - jegyeztem meg – Neked ki a kedvenced a BTOB-ból? – fordultam Luna-hoz

- Most hogy így elnézem őket, hmm… Peniel. De miért kérded?

- Csak – vontam vállat. Befejeződött a fotózás. Összepakoltuk a cuccunkat és elmentünk haza. Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk négyesben sétálni. A park felé közeledve valakit kiszúrtam a tömegbe.

- Az ott Joon az MBLAQ-ből? – kérdeztem Luna-t, mire odakapta a fejét. Egy pár másodpercig hunyorgott, nézte a tömeget, és végül megállapította, hogy ő az.

- OMG! Az tényleg ő! Úristen! – örültünk. Tudniillik én hatalmas A+ vagyok. Ők az egyik kedvenc bandám, persze a Beast visz mindent, de őket is nagyon szeretem. Szinte az összes albumuk megvan. Ő pont felénk jött és intett a srácoknak.

- Hello! – ért oda hozzánk. Illedelmesen meghajoltunk.

- Mizu haver? – kérdezte Kiki mi meg csak tágra nyílt szemekkel néztük, hogy mi történik.

- Semmi. Ezek kik? – kérdezte mosolyogva – Csak nem az amire gondolok?

- De igen. Ők a barátnőink, Luna és Tiffany.

- Oppa ti ismeritek egymást? – kérdeztem Yoseobot

- Igen. Osztálytársak voltunk általánosban és gimiben. Összebarátkoztunk és azóta is tartjuk a kapcsolatot.

- Joon, hatalmas rajongótok vagyok – szólaltam meg

- Iganán? Nagyon örülök neki. Most mennem kell. Sziasztok.

- Szia.

A parkban sétáltunk tovább és beszélgettünk. Nem tudom miért, de az érzelmek előtörtek belőlem könny formájában. Ezek örömkönnyek.

- YoSeob szeretlek – öleltem meg hirtelen. Kicsit meglepődött tettemen, de visszaölelt. Felemelte fejemet, hogy jobban lássa arcomat.

- Tiffany miért sírsz?

- Olyan boldog vagyok. Megkaptam álmaim munkáját és még mindig nem tudom felfogni, hogy egy idol barátnője vagyok. Azt meg el sem tudom képzelni, hogy nélküled éljek. – szipogtam

- Jaj, te! – ölelt magához – Soha nem foglak elhagyni.

- Hogy fogom kibírni azt a két hónapot, amíg nem leszel itthon?

- Majd adok egy fényképet magamról, amit nézegethetsz, és amint időm engedi, felhívlak.