5.fejezet

Hajnali 5-kor csörög a telefonom. Ránéztem a kijelzőre és a főnököm volt az.

- Haló!

- Haló! Ma lesz a 4MINUTE-nek egy fellépése és be kéne ugrani, mert a többi sminkes nem ér rá. Megoldható?- kérdezte

- Persze. Kb., mikorra menjünk?

- Olyan 9-re elég lesz.

- Rendben – tettem le

Hallottam valami nagy motoszkálást.

- Shh… még a lányok felkelnek – hallottam YoSeob hangját

- Késő – álltam az ajtómban

- Te meg hova készülsz? – nézett rám nagy szemekkel – Mondtam, hogy csendesen! – puffogott Seob

- Luna- nak szólni, hogy ma munka.

- De hát ma nem lesz fellépésünk – néztek nagyot

- Tudom, de a 4MINUTE- nek igen, és oda kellünk.

- Ja, értem. Akkor mi megyünk is, majd találkozunk.

- Szia!

- Sziasztok!

- Luna, ma be kell mennünk a 4MINUTE-hez sminkelni 9-re. Az előbb hívott a főnök – nyitottam be

Egy okét hallottam válaszol. Visszamentem a szobámba és még aludtam egy kicsit. Felhúztam az órámat 8-ra. Felkeltem, felöltöztem, majd készítettem reggelit. Gyorsan megreggeliztünk és indultunk. Taxival mentünk a CUBE-hoz. Mivel másodszor járunk már itt, és még csak a főnök irodáját tudjuk, hogy merre van, kértünk egy kis útbaigazítást.

- Elnézést. Meg tudná mondani merre található a 4MINUTE szobája?- kérdeztük a portást

- 3. emelet 5-ös szoba.

- Köszönjük.

Gyorsan megkerestük őket. Az ajtón nagy betűkkel ki volt írva „4MINUTE”. Bekopogtunk, majd bementünk és illedelmesen meghajoltunk.

- Annyeonghasseyo!

- Annyeong! – köszöntek a lányok

- Ti lennétek a Beast sminkesei? – kérsezte HyunA

- Igen, csak most iderendeltek magukhoz! - mondta Luna

- Tegeződjünk!

- Akkor bemutatkozok, a nevem Stephanie Hwang, de szólítsatok csak Tiffany-nak és ő a barátnőm Luna.

-  Az én nevem Kim Hyun Ah, de szólítsatok csak HyunA-nak. A többiek Ji Hyun, GaYoon, JiYoon és SoHyun.

Amikor készen lettünk a lányokkal, ők már indultak is a fellépésre, megbeszéltük, hogy majd elmegyünk együtt valahova. Elmentek, mi meg úgy döntöttünk, hogy megnézzük a fiúkat a próbateremben. Résnyire nyitottuk az ajtót és bekukucskáltunk. Pont a Breath-et táncolták, amit imádok. Az az egyik kedvenc tőlük. Egészen elámultunk rajtuk. Tudom, hogy már milliószor láttuk őket táncolni, de az a tévében volt. Élőben sokkal más.

- Bárcsak én is így tudnék táncolni! - ábrándoztam

- Ja, én is, de te mit akarsz? Irtó jól táncolsz.

- Nem is. A Breath koreóját is csak azért tanultam meg, mert nagyon tetszett.

Leállt a zene, mi meg csak beszélgettünk, észre se vettük, hogy már nem táncolnak. YoSeob észrevehette, hogy résnyire van nyitva az ajtó és kinyitotta.

- Jézusom YoSeob! Ezt többet ne tedd! – mondta Luna szívéhez kapva

- Bocsi. Nem akartalak megijeszteni, de ha már itt vagytok, gyertek be.

- Nem. Nem szeretnénk zavarni.

- De! Gyertek csak be, épp szünetet tartunk! – mondta DoJoon

Bementünk. Köszöntünk a többieknek is. Leültünk a padra. Nem sokat pihentek. Félek, hogy nagyon túlhajszolják magukat.

- Talpra fiúk a Not Me-t – tapsolt a leader

Mindenki beállt a helyére és már ropták is.

- Aztaa! Ez nagyon jó volt. Tiffany is jól táncol – mondta Luna

A szemeim szikrát szórtak és szúrósan néztem barátnőmre. Nem akartam táncolni.

- Tényleg? Hadd lássuk – mondták

- Hát… csak a Breath-et tudom, de csak akkor leszek hajlandó táncolni, ha valamelyikőtök csatlakozik hozzám!

- Majd én! – pattant fel YoSeob

Miért pont ő? Már megint. Elindult a zene. Ilyenkor levezetem a feszültséget, a stresszt. Számomra a külvilág megszűnik, csak én vagyok egyedül. Olyan felemelő érzés volt, nagyon élveztem, hogy YoSeob velem táncolt, boldog voltam. De miért? Miért van ez a furcsa érzésem?

- Nagyon ügyesek voltatok, tényleg jól táncolsz Tiff – kaptam a dicsérő szavakat

- Hé! Velem mi lesz? – puffogott mellettem –yoSeob

Olyan édes volt, amikor bevágta a „durcit”. Mi? Már megint mit beszélek?

- Te is ügyes voltál – dicsértem meg

Lassan hazaindultunk. Otthon készítettem rament a fiúknak is, ha majd hazajönnek, tudjanak mit enni. Luna-val ettünk, aztán néztük kicsit a tévét. Este tíz lehetett, amikor hazaértek. Látszott rajtuk, hogy elfáradtak. Segítettünk becipelni a cuccaikat.

- Kösz – mondta YoSeob és adott egy puszit az arcomra

Szinte lesokkoltam, de úgy tettem, mintha semmi nem történt volna. Ezen nagyon meglepődtem. Ezt mégis miért? Talán, azért mert segítettem neki behozni a cuccait?  Az képtelenség! Mindenki ment a dolgára, én lefeküdtem aludni. Holnap számon kérem YoSeob-tól, hogy mégis miért. Ezekkel, a gondolatokkal merültem álomba.

4.fejezet

Reggel alig bírtam felkelni. Nagy nehezen, de kimásztam az ágyból és felöltöztem.

- Jó reggelt… hmm mi ez a finom illat? Talán palacsinta? - kérdeztem

- Neked is. Bingó! Eltaláltad. – Mondta DongWoon, aki a konyhában szorgoskodott

Szépen meg volt terítve az azstal.

- Hol van Luna? – kérdezte GiKwang

- Nem tom. Biztos még alszik – vontam vállat

- Tiffany nem keltenéd fel? – kérdezte Do

- Aishh… most jöttem le – puffogtam

- Akkor majd én – mérgelődött Kiki  

Fél óra múlva Luna is lejött. Addigra kész is lett a reggeli.

- Reggelt - köszönt

- Neked is.

Megreggeliztünk. Isteni finom volt a kaja, nekem nagyon ízlett.

- Mi lesz a mai program?- kérdezte Luna

- Mi lenne, ha elmennénk az aquaparkba? – vetette fel az ötletet a rapper

- Kitűnő ötlet – mondtuk egyszerre

Reggeli után felmentünk összepakolni. Gyorsan mindent beraktam egy nagyobb táskába.

- Indulhatunk? – kérdezte YoSeob

Beszálltunk egy kisbuszba és már indultunk is. Nem bírtam várni mire odaérünk. Elkezdtem azt csinálni, mint a Szamár a Shrek-be. XD Két percenként az kérdezgettem : Ott vagyunk már? Nagyon idegesítő lehettem, de már türelmetlen voltam.

- Ott vagyunk már?

YoSeob ült mellettem, és ahogy ezt kimondtam elkezdett csikizni.

- Ne… Yo… Seob… elég! Abba... ha… gyom! Csak… elég… már! – nevetgéltem

A többiek furán néztek rám. Az út további részében nyugodtan ültem. Megérkeztünk. Ez szabadtéri volt, rengeteg medencével és csúszdával. Találtunk árnyékos helyet, ahova letáboroztunk. Elmentünk átcserélni a ruháinkat, majd vissza a táborhelyünkre. Amikor megláttam a fiúkat nagyon zavarba lettem, ahogy Luna is. Ez nekik is feltűnt.

 Azok a felsőtestek! XDXD

- Kenjünk magunkra naptejet, nehogy leégjünk! – mondtam és elkezdtem előkeresni a táskából. Nagy nehezen megtaláltam, pont a táska legalján volt. Hol máshol? Akartam volna kinyomni egy keveset, hogy a mellkasom és a karjaimat be tudjam kenni, de YoSeob gyorsabb volt és kivette a kezemből a flakont. Ezt meg miért csinálta? – gondoltam magamban

- Bekenhetem a hátad? – kérdezte

- I – igen – mondtam kicsit meglepődve

Egy gyors mozdulattal az orromra is kent egy keveset, amikor épp nem oda figyeltem.

- Hé! Ezt miért csináltad? – kérdeztem durcisan – Ezt visszakapod! Gyere csak ide!

Elkezdtünk kergetőzni, mint az ovisok.

- Elszaladsz előlem? Ezt nem úszod meg szárazon! – kiáltottam utána

Amíg mi „fogócskáztunk” eközben a táborhelyünkön:

- Látom, elvannak – szólt Kiki

- Igen. De bekennéd a hátam? – kérdezte Luna

- Persze, csak hova tették a tubust?

- Várj, segítek megkeresni – pattant fel Luna

A nagy keresésben véletlen összekoccantak, közben mi is befejeztük a kergetőzést.

- Áú – kaptak a fejükhöz

- Bocsi – mondták egyszerre, majd elnevették magukat

Végül mindenki be lett kenve, így indulhattunk fürödni. Pont abba a medencébe mentünk, amelyikbe a legtöbb csúszda volt. A csiga formájú volt a kedvencem. Rengetegszer lecsúsztam rajta. Kérdezték is hogy nem unom- e még azt, hogy mindig csak ugyanazon csúszom. Amikor már meguntuk és eléggé ki is áztunk, elmentünk enni. Evés közben megcsörrent a telefonom.

- Annyeong!

- Miben segíthetek?

- A fiúknak két nap múlva koncertjük lesz és be kéne jönni, dolgozni – mondta a főnök nagy komolysággal

- Rendben. És hányra?

- Reggel hatra! – ezzel le is tette

- Luna! A főnök volt, hogy holnapután munka – szóltam neki

Válaszul csak egy bólintást kaptam. Kaja után összepakoltunk és elmentünk haza. El voltunk fáradva, ezért le is feküdtünk aludni.