Reggel
kipihenten ébredtem. A tegnap este csodálatos volt. Yoseob már felkelt és
gondolom már el is ment. Kimásztam az ágyból és az asztalomon megpillantottam
egy levelet, amiben ez állt: „Nagyon jó volt tegnap este. Remélem nem ez volt
az utolsó. U.i.: Nagyon szeretlek. Puszi: Yoseob.”
Ez a levél
még jobban feldobta a napomat. Hogy lehet valaki ennyire aranyos és figyelmes?
Jókedvvel
mentem be a fürdőbe. Fél óra múlva végeztem is. Lementem reggelizni. A
konyhában Luna fogadott.
- Jó reggelt!
Mi ez a jó kedv? – kérdezte meglepve
- Neked is.
Hát titok.
Készítettem
magamnak lekváros kenyeret és leültem Luna-val szembe.
- Na!? Bökd
már ki!
- Jó, oké.
Szóval tegnap este… Yoseob-bal voltam.
Még a
szendvics is kiesett a kezéből, amikor ezt kimondtam.
- Hahó… Luna!
– legyeztem előtte
- Tiffany
te…no comment. – nevetett
- Már a
szívbaj kerülgetett. Azt hittem mérges leszel.
- Ugyan
miért lennék? Ez a ti dolgotok, csak nagyon meglepett. Amúgy tegnap este
hallottam valami nyögéseket.
- Ya! –
ütöttem vállba
- Jól van,
na. – mosolygott
Gyorsan
megreggeliztünk és indultunk. Beérve a CUBE-hoz a főnök hivatott engem.
Felmentem hozzá.
- Szóval
Tiffany, tudomásomra jutott, hogy amíg szabadságon voltál, hazautaztál
Magyarországra.
- Igen,
tudja az édesapám…
- Nem
érdekelnek a családi ügyei! – szakított félbe – Ha legközelebb haza szeretne
menni, közölnie kell velem. Ide-oda csak úgy nem utazhat. Az én engedélyem
szükséges hozzá.
- Tudom,
de..
- Semmi de.
Ha még egyszer előfordul, maga repül innen. Értve vagyok?
- Igen uram.
– hajoltam meg mélyen, majd távoztam. Huh. Most már tényleg vigyáznom kell.
Lementem
Luna-hoz és hozzáfogtunk dolgozni. Éppen a Beast-et sminkeltük. Most kifaggatom
őket.
- Fiúk
elmondanátok nekem, hogy melyikőtök köpött be a főnöknek? – kérdeztem
Nem
válaszolt senki.
- Történt
valami, amíg nem voltam itthon?
- A főnök
volt nálunk és téged keresett, de mondtuk, hogy nem érsz rá… aztán rájött, hogy
hazudunk és felkutatta az egész házat és el kellett mondanunk, hogy
hazautaztál. – mondta Hyunseung
- Azért
köszi.
- Miért?
Ugye nem rúgott ki? – aggódott Yoseob
Végeztünk a
fiúkkal, majd megnéztük, hogy hogyan fotózzák őket és ekkor megláttam Márkot.
Mit keres ez
itt? Hogy kerül ide?
Megragadtam
Luna karját és behúztam az egyik sminkszobába. Tágra nyílt szemekkel
fürkészett.
- Mi van?
- Emlékszel
Márkra?
- A volt
pasidra?
- Shh.
Halkabban. Amúgy igen. Itt van. Az előbb láttam. Amikor jöttem vissza Koreába ő
is ott volt a gépen és beszéltem vele. Azt mondta, hogy szerinte kezdhetnénk
újra és induljunk tiszta lappal meg ilyenek.
Ez most követ engem vagy mi? Szerinted miért van itt?
- Nem tudom,
de valami azt súgja, hogy ez itt akar dolgozni.
- Ne! Csak
azt ne. Reménykedjünk, hogy a főnök nem veszi fel, de ha belegondolok ez mikor
tanult meg koreaiul? – gondolkodtam hangosan
- Na, látod
ez tényleg jó kérdés. Lehet, hogy titokban van valami koreai rokona vagy rajtad
kívül egy ismerőse.
- Lehet.
Beszélgetésünket
a fiúk szakították félbe. Bejöttek és leültek. A fotózás első felével végeztek,
most következik a mások fele. Lemostuk az előző sminket és kipingáltuk őket
újra a következő témához.
Végeztünk
velük, majd ők elmentek átöltözni, közben folytattuk Luna-val a beszélgetést.
- Ha ez most
itt fog dolgozni és megbolondulok. Örültem, hogy sikerült végre elfelejtenem,
pedig nagyon nehéz volt, de most megint felbukkant. – mérgelődtem
- Nyugi,
majd kitalálunk valamit. – próbált nyugtatni barátnőm
Mára lejárt
a munkaidőnk. A fiúkkal mentünk haza. Egész úton egy szót sem szóltam, pedig
általában be nem áll a szám, annyit beszélek és ezt Yoseob is észrevette. Látta
rajtam, hogy valami nincs rendben.
- Kicsim mi
a baj? – kérdezte
- Semmi. –
válaszoltam kedvtelenül
- Pedig
valami van, látom rajtad. Mi rosszat tettem?
- Nem te
voltál.
- Akkor jó,
de látom, hogy nyomja valami a kis szívedet. Mondd el, kérlek. Nem szeretem, ha
az én hercegnőm szomorú. Na, mosolyogj
egy kicsit. – próbált mosolyt rajzolni az arcomra
- Nem akarok
róla beszélni.
Ezzel le is
zártam a beszélgetést.
Aranyos volt
Yoseob-tól, hogy próbált valahogy felvidítani, de most ez sem hatott rám.
A volt
barátom járt az eszemben. Miért kellett neki ide jönnie? Nem volt jó neki
Magyarországon? Most felszaggatta a régi sebeimet, amiket ő okozott nekem.
Eszembe jutottak az együtt töltött percek, amikor jól éreztük magunkat. Aztán
az a pillanat, amikor megcsalt.
Összeszorult
a torkom és könnyek gyűltek a szemembe.
- Tiffany
maradj erős, nem szabad sírnod. – folyamatosan ezt mondogattam magamban
De miért is
gondolok ilyen dolgokra, hisz most már boldog új párkapcsolatba élek és egy
ilyen kis senkiházi nem fogja tönkretenni a szerelmünket.
