18, fejezet

Épp Luna-hoz indultam, beszélni akartam vele, de az ajtaja előtt megtorpantam, amint meghallottam a beszélgetését Yoseob-bal.

- Tiffany-val van valami. Látom, rajta hogy bántja valami. Gondoltam esetleg te tudsz valamit.

 - Tudok, de ezt inkább vele kéne megbeszélned.

- Légyszi Luna, mondd, el hátha tudok neki segíteni.

- Na, jó. Felbukkant az egyik ismerőse, Márk.

- Az új külföldi staffos srác?

- Igen.

- Tök jó fej. Már össze is barátkoztunk.

Nem hittem a fülemnek. Összebarátkoztak?

Fogtam magam és beviharzottam a szobámba és ledőltem az ágyamra még mielőtt rajtakapnak, hogy hallgatózom.

Ezt nem hiszem el. Hát én rögtön eldobom az agyam. Az exem és a pasim haverok. Yoseob nagyon rossz emberrel barátkozott össze. Nem is sejti, hogy Márk vissza akar szerezni. Majd én útbaigazítom.

Megkerestem Yoseob-ot.

- Gyere, beszélni akarok veled. – fogtam meg a kezét és behúztam a szobámba

- Tudom, hogy rossz dolog, amit az imént tettem, de kihallgattam a beszélgetéseteket Luna-val. Oppa te nem is tudod hogy igazából milyen Márk. Csak azért jött Koreába, mert vissza akar szerezni engem.

- V-várj egy percet! Akkor most ő a volt barátod?

- Igen, ő az exem. Amikor meghallottam, hogy összebarátkoztál vele én azt hittem rosszul leszek. Jobban járnál, ha nem barátkoznál vele.

- Pedig tök jó fej. – szomorodott el – De nem engedem, hogy közénk álljon- ölelt magához

- Oppa- toltam el magamtól

- Mi a baj Tiffany?

- Miért van olyan érzésem, hogy valaki figyel minket? Van itt valaki? – néztem körbe a szobában és ki az ablakon, de senkit se láttam

- Dehogy. Nincs, itt senki csak képzelődsz. – mosolygott rám – Szerintem mostanában sokat stresszelsz, pihenned kéne

- Lehet, hogy igazad van. Azt hiszem, megyek is és veszek egy forró fürdőt. – pusziltam meg

Magamhoz vettem a törcsimet és bevonultam a fürdőbe. Megengedtem a vizet, nyomtam bele egy kis habfürdőt majd nyakig belemerültem és élveztem a vizet.

Kb. fél órát áztattam magam. Volt időm elgondolkodni a mostanában történtekről.

Miután végeztem egyből lefeküdtem aludni, mert nagyon fáradt voltam. Egyből el is aludtam. Azt sem vettem észre, hogy Yoseob mikor feküdt le.

Reggel hogy beértünk, szóltak, hogy a főnök látni kíván minket. Fogalmam sincs miért hívatott.

- Jó reggelt! – mentünk be mind a négyen

- Maguknak is. Foglaljanak helyet.

Leültünk. Márk is bent volt.

- És most magyarázzák meg hogy ez mi? – dobta elénk az újságot

„Mint kiderült a Beast két tagjának van barátnője. Többen is látták már őket együtt. „- olvastam

- Nem tudom főnök én…

- Elég. Nem megmondtam, hogy nem kerülhet nyilvánosságra?

- De…

- Ugye tudják, hogy ezzel eljátszották az utolsó esélyüket, úgyhogy most lehet is összepakolni és elhagyni az épületet.

- De főnök kérem… - a sírás kerülgetett

- Nem hallották, amit az imént mondtam? Ki vannak rúgva.

A fiúk néma csendben hallgatták végig a beszélgetést.

- Hát akkor, viszlát. – mentünk ki

- Most akkor mi lesz velünk? –kérdezte Yoseob kétségbeesetetten

- Nem tudom Yoseob… - sírtam

- Gyere Tiff. Pakoljunk össze. – szólt Luna

- Majd otthon találkozunk. – pusziltam meg Yoseob-ot

A fiúk elmentek dolgozni mi pedig elpakoltuk a cuccainkat.

- Láttad Márknak a fejét hogy örült? – kérdeztem Luna-tól

- Jah, a kis csicska.

- Te, nekem itt valami nagyon fura. Szerinted ő miért volt bent?

- Nem lehet, hogy ő írta a cikket csak azért, hogy megbosszulja, amiért elhagytad?

- De én is erre gondoltam. A kis… Csak kerüljön a kezeim közé. –mérgelődtem

Összepakoltuk a cuccainkat és hazamentünk.

~

Épp a neten böngésztem mikor megakadt a szemem egy cikken.

„Mint kiderült a híres koreai fiúbandának, a Beast két tagjának van barátnője. Többen látták már őket együtt. A fiúk kiadója még nem nyilatkozott az ügyben.”

„A banda fancaféjára érkeznek folyamatosan az üzenetek. Sokan sértő, durva üzeneteket küldenek, de vannak olyanok is, akik örülnek a pároknak. Az elemzések alapján folyamatosan csökken a fanclub tagok száma.”- olvastam

- Luna, ezt el kell olvasnod. – mentem át hozzá

- Mi ez?

- Csak olvasd.

Miután elolvasta rám nézett.

- Luna… én nem bírom elviselni, ha a fiúkat csak azért utálják, mert van barátnőjük. Nem tudok azzal a tudattal élni, hogy miattunk utálják őket. – sírtam – Úgyhogy döntöttem, hazaköltözöm.

- Itt akarod hagyni életed szerelmét? – kérdezte

- Nincs más választásom. Te… nem jössz velem?

- Nem tudom.

- Azt akarod, ha kilépsz az utcára, akkor ujjal mutogassanak rád? Gondold át. – mentem ki a szobájából

- Tiffany, várj. – fogta meg a csuklóm – Megyek veled.

- Holnap délben indulunk. – hagytam el a szobáját

Átkullogtam a sajátomba és elkezdtem pakolni. Nagyon lassan haladtam. Minden egyes ruhadarab után megálltam és elgondolkodtam. Végül pont addigra fejeztem be mire a fiúk hazaértek.

- Tiffany. – jött be Yoseob – Mit csinálsz? –látta, hogy össze vannak készítve a cuccaim – Hova mész?

- Oppa, figyelj! Ez most nehéz lesz, de így mind a kettőnknek jobb lesz… Én nem tudom így folytatni ezt a kapcsolatot.

- Tiffany miről beszélsz?

- Nem tudok azzal a tudattal élni, hogy miattam utálnak téged. – a könnyeim már patakokba folytak

- De…

- Sajnálom…

- Akkor ez most azt jeleni, hogy…. vége?
Bólintottam.

- Én szerettelek Tiff, nagyon és nem tudnék élni nélküled.

- Én is szeretlek, de mindkettőnknek így lesz a legjobb. Holnap megyünk haza.

- Megyünk?

- Luna is jön velem.