Becsengettem. Kicsit izgultam, hogy mit fognak szólni a
szüleim, ha meglátnak hisz bejelentés nélkül nem szoktam csak úgy
hazalátogatni.
Apa nyitott ajtót.
- Tiffany? – lepődött meg
A nevem hallatára anya is megjelent.
- Tiffany? Te… hogy kerülsz ide?
Nem szóltam semmit csak megöleltem őket és zokogásba
törtem ki.
- Kislányom ne sírj! Mi a baj? – kérdezte anya
- Menjünk be és elmondom. – sírtam
Apa behozta a bőröndjeimet, amíg én levetkőztem.
- Gyere, ülj le! – vezetett be anya a nappaliba, közben
apa is csatlakozott hozzánk
- Vége! Mindennek vége.
- Ezt hogy érted Tiff? – kérdezte anya
- Tudtam! Mondtam én hogy ő nem egy álszent gyerek. –
mérgelődött apa
- Apa! Nem Yoseob volt. Tudjátok a volt barátom Márk, ő
az oka mindennek. Nyilvánosságra hozta a kapcsolatunkat. A főnök ezt megtudta
és kirúgott minket.
- És te hogy-hogy hazajöttél? Volt szíved ott hagyni
Yoseob-ot?
- Muszáj volt, mert nem tudom elviselni, hogy miattam
utálják őt a rajongók és úgy gondoltam, hogy így mind a kettőnknek jobb lesz.
- Megértelek. –ölelt meg anya
- Ha nem haragszotok, most felmegyek a szobámba.
- Persze menj csak.
Felvittem a cuccaim, leraktam őket és rádőltem az ágyra.
Még minden ugyanúgy van a szobában, mint mikor elmentem. A plafont kémleltem és gondolkodtam.
Vajon mit csinálhatnak most a fiúk? Biztos dolgoznak,
mint mindig, remélem, nem hajszolják túl magukat. Omo, nagyon hiányoznak főleg
Yoseob. Ez így nem lesz jó, mindig csak rájuk gondolok.
Annyira elgondolkodtam, hogy elnyomott az álom.
„- Most elviszlek valahová. – fogta meg a kezem
- Oppa, hova megyünk?
- Majd meglátod, csak gyere! – mosolygott rám
- Hát jó.
Elindultunk. Kézen fogva sétáltunk a városban. Nagyon
boldog voltam, hogy itt volt velem. Az egész egy álomnak tűnt.
- Megérkeztünk. – állt meg
- Egy parkba? – lepődtem meg
- Igen. Mindig eljövök ide, ha egyedül akarok, lenni vagy
csak kikapcsolódásra vágyom. Ez egy különleges hely a számomra, mert már
kiskorom óta ismerem ezt a helyet és neked is meg akartam mutatni.
Körbenéztem és az egész tele volt színes virágokkal és
fákkal, amik kellemes illattal töltötték meg a levegőt.
- Yoseob ez gyönyörű.”
Felébredtem. Egyből Yoseob jutott az eszembe.
- Oppa – kezdtem el sírni – Hiányzol. – suttogtam magam
elé
- Tiffany erősnek kell lenned. Felejtsd el őt bármennyire
is fáj. Ha sírsz, azzal nem oldódik meg semmi. – bíztattam magam
Feltápászkodtam, majd megmostam az arcom a fürdőben és
lementem a konyhába, hogy igyak egy pohár vizet. Anyáék ott ültek a nappaliban
és beszélgettek.
- Kislányom minden rendben? – kérdezte apa aggódva
- Ühüm- bólogattam – Amúgy elhatároztam, keresek munkát,
hogy eltereljem a gondolataimat róla, és hogy ne üljek egész nap itthon.
- Biztos vagy benne? Nem kéne még egy pár napot itthon
maradnod?
- Nem anya.
Dolgozni akarok.
- Te tudod kislányom. Tedd azt, amit jónak látsz.
- Megyek is és keresek a neten valamit. – mentem fel
Bekapcsoltam a laptopom és kutakodni kezdtem. Írtam is
Luna-nak egy SMS-t hogy jöjjön fel Skype-ra. Pár perc múlva jelzett is a gépem.
- Na, szia!
- Szia! Épp álláshirdetéseket nézek és találtam is egyet.
Egy közeli kávézóban pultost és pincért keresnek. Mit szólsz hozzá?
Jelentkezzünk?
- Hát nem is tudom. Nem gondolod, hogy ez még túl korai
újra munkába állni?
- Figyelj, nekem muszáj valamit csinálnom, mert itthon a
semmittevéstől megőrülök, és legalább akkor elterelem a gondolataimat Róla.
- Végül is igazad. Jó, menjünk. Mianhae, mennem kell.
- Azért a koreai még megmaradt. – kacsintottam rá – Szia.
- Szia.
Úgy döntöttem felhívom őket.
- Jó napot! A pultos és pincérállás iránt érdeklődnék.
Szabadok még?
- Természetesen. Esetleg holnap megbeszélhetnénk!?
- Persze. Hányra mehetnénk?
- Délelőtt 10 órára várom akkor.
- Köszönöm. Visszahall.
Miután lebeszéltem az állásinterjút, elmentem letusoltam,
majd lefeküdtem aludni.
