Minden nap meglátogattuk
apát a kórházban. Az állapota egyre javul, ami nagyon jó hír. Örülök, hogy
itthon vagyok. Közben letartóztatták a baleset okozóját. Ő is megsérült, de már
felépült. Ma is jöttünk látogatásra. Az orvos mondta, hogy három hónap múlva
hazamehet.
- Szia, apa! Hoztunk
neked sütit. A kedvencedet sütöttem, csokis muffin-t. – tettem le az ágya
melletti kis szekrényre
- Köszönöm. – nyöszörögte
Már a csöveket kiszedték
belőle.
- Viszont holnap vissza
kell mennem Koreába. – görbültek lefele ajkaim
- Máris? – kérdezte a
beteg
- Igen, sajna.
A látogatási idő végéig
maradtunk bent. Elköszöntem apától, majd hazamentünk. Még aznap elmentem és
megvettem a jegyet. Holnap reggel korán indulok.
- Mikor indulsz? –
kérdezte anya
- Reggel a hat órás
géppel.
Ez az egy hét alatt, amíg
itthon voltam, nagyon hiányzott YoSeob. Az ölelése a csókja és az egész lénye.
Várom, hogy visszamenjek Koreába, de nem szívesen hagyom itt a szüleimet. Este
elmentem megfürödtem és lefeküdtem aludni. Hajnali négykor keltem, mert még el
is kell jutnom a reptérre.
- Anya nagyon vigyázz
apára és telefonálj, ha hazajött a kórházból, vagy ha van valami. Hiányozni
fogtok. – öleltem meg
- Vigyázz magadra
Tiffany. – puszilt meg anya
Fogadtam egy taxit, ami
elvisz a reptérre. Nem sokára meg is érkeztem.
- Köszönöm. – szálltam
ki.
Átestem az összes
ellenőrzésen, majd beszálltam a gépbe. Kicsit késve szálltunk fel, mert
közbejött valami. Nem igazán foglalkoztam vele, inkább próbáltam elaludni,
ugyanis ha visszamegyek, akkor másnap mehetek dolgozni. Nem kellett öt perc és
már el is aludtam. Arra ébredtem fel, hogy valaki bökdösi a vállam.
Nyöszörögtem egyet és kinyitottam a szemem. Az állam a földet súrolta, mikor
megláttam az illetőt. Ő mit keres itt? És miért jön Koreába?
