10. fejezet

Teltek a napok és eljött az idő, amikor a fiúk elutaznak promózni az új dalukat. Az a rengeteg fellépés. Istenem, csak ne hajszolják túl magukat. Mindent összepakoltak, indulásra készek.

- Nagyon fogsz hiányozni – öleltem meg szorosan YoSeobot

- Te is nekem. – adott egy hosszú búcsúcsókot. A taxi már várt rájuk, ami beviszi őket a reptérre.

- Sziasztok- integettünk nekik az ajtóból. Elmentek. Miénk az egész lakás. Máris hiányzik YoSeob. Fogtam magam és leültem a kanapéra a nappaliban.

- Haló!  -vettem fel az éppen zajongó telefonom

- Annyeong! Tiffany a CUBE Ent. Szervez a dolgozóinak egy kirándulást a Han folyóhoz. Ha gondoljátok, gyertek el. Tízkor indulunk. – mondta a főnök

- Rendben, megyünk.

Elmondtam Luna-nak, hogy a főnök mit mondott. Összepakoltuk azokat a holmikat, amik egy kirándulásra kellenek. Sportosan felöltöztünk és mentünk a CUBE-hoz. Mivel a többi sminkest, stilystot, fodrászt nem igazán ismertük, így hát odamentünk a BTOB-hoz.

- Sziasztok fiúk! – köszöntünk nekik

- Sziasztok. Ti is jöttök?

- Igen. Egy kis kikapcsolódás nem árt.

A buszra várva sokat beszélgettünk és nevetgéltünk. Megjött a különjárat és felszálltunk. Az indulásra kicsit várni kellett még. Körülbelül két óra utazás után leértünk a Han folyóhoz. Ott letáboroztunk. Volt egy „kincskereső” feladat. Az erdő mélyén elrejtett újabb nyomok egyre közelebb juttattak minket a kincshez. A térkép egy vízeséshez vezetett mindenkit. Ott gyűlt össze újra a csapat. Gyönyörű volt, ahogyan az a hatalmas víztömeg zúdult le a kövekről. Az a friss illat. Amit az erdő adott, felszabadító úgy éreztem, hogy szabad vagyok, semmi teher a vállamon és egy pillanatra meg is feledkeztem a fiúkról, akik éppen Japánba tartanak. Elidőztünk a vízesésnél, majd visszamentünk a táborhelyünkre. Ott megebédeltünk. Ebéd után voltak még közös programok, amin jól elszórakoztunk. Kezdett esteledni így elindultunk hazafelé. A busz a CUBE-nál tett ki minket. Gyalog kellett hazamennünk. Hazaérve gyorsan megfürödtünk, majd lefeküdtünk aludni. Hajnali három körül csörög a telefonom. Nem néztem a számot, csak felvettem.

- Haló! Stephanie Hwang vagyok. Miben segíthetek? – szóltam bele kómás hangon

- Szia édes. Yo Seob vagyok.

- Úristen! YoSeob hogy vagy?

- Köszi jól. Bocsi, hogy ilyenkor hívlak, nem akartalak felébreszteni.

- Semmi baj. Te bármikor hívhatsz. Most értetek oda? – kérdeztem

- Igen. Nagyon hiányzol.

- Te is nekem. Képzeld ma voltunk kirándulni a CUBE-osokkal.

- Hú. Biztos jó volt. De most mennem kell. Szeretlek, szia!

- Én is. Szia. – és visszaaludtam. Másnap a szokásos időben keltem. Reggelire tojásrántottát készítettem, addig Luna megterített.

- Tegnap felhívott YoSeob hajnali háromkor. Mondta, hogy hiányzok neki. Annyira édes volt.

- Engem is felhívott GiKwang. Azt mondta, ha hazajön lesz egy meglepetése számomra – ecsetelte Luna. Megreggeliztünk, majd elmosogattunk. Leültünk tévézni, de szokás szerint semmi értelmes adás nem volt. Közeledett a Dél. Megebédeltünk és utána mentünk dolgozni. Ma megkaptuk a fizetésünket. Nekem pont megfelelő az összeg, amit kapok. Még tudok belőle félretenni is egy kicsit. Úgy gondoltam veszek YoSeob-nak egy kis apróságot mire hazaérnek, és hogy már két hónapja együttvagyunk. A mai napunk elég laza volt. Munka után elmentem a városba körülnézni, hogy mit is vegyek szerelmemnek. Tudom, hogy szereti a karkötőket így hát bementem egy ékszeres üzletbe. Találtam is egyet, amit megvettem.