2.fejezet

A másnap elég unalmasan telt. A barátnőmmel csak punnyadtunk  a szobában amígnem egyszer jelzett a telefonom, hogy SMS-t kaptam.

„Ma délután 3-kor a Cube-nál” – állt az üzenetben

- Na? Ki volt az? – kérdezte Luna

- A főnök, hogy ma délután 3-kor a Cube-nál – mondtam

Dél fele járhatott az idő, ezért lementünk a hotel éttermébe és megebédeltünk. Ebéd után kis pihi és utána készülődtünk. Kb. 15 perc alatt oda is értünk. Bementünk. Kértünk egy kis útbaigazítást. A főnök irodája az 5. emeleten volt. Fellifteztünk. Az ajtaja előtt megálltunk

- Kopogj be - suttogta Luna

- Nem. Kopogj te.

Egy pár másodpercig vitatkoztunk, amíg be nem adtam a derekam.

- Na jó! - bekopogtam

- Igen – jött bentről a hang

- Annyeonghasseyo! – léptünk be

- Foglaljanak helyet.                                                               

- Köszönjük – ültünk le

- Nyugodtan tegezzen minket – mosolyogtam rá

- Rendben…

- Stephanie és Luna – fejeztem be mondatát

Jó sokat beszélgettünk. Nem is gondoltam volna, hogy a főnök ilyen kedves. Sokkal inkább olyan szigorúnak hittem.

- Lányok a Beast – hez fogtok költözni.

- A Beast – hez? –sokkoltunk le

- Miért? Nem tetszik? De költözhettek a BTOB-hoz is.

- Nem, nem. Jó lesz a Beast.

- Ha lehetne, még ma költözzetek oda.

- Rendben. Köszönjük szépen. – hajoltunk meg – viszlát!

Visszamentünk a szállodába és elkezdtünk pakolni, amikor kopogtak. Barátnőm kinyitotta az ajtót és a Beast állt ott teljes életnagyságban. Próbáltuk visszafogni magunkat, hogy ne tűnjünk olyan őrült fanoknak. 

- Mehetünk? – kérdezte Do Joon

Gyorsan begyömöszöltük még a maradék cuccunkat. A portán gyorsan elrendeztem a számlát és már indultunk is. Nagyon udvariasak voltak, megkérdezték hogy vihetik-e a bőröndjeinket. Egy kisbusz bárt minket odakinn. Beültünk a kocsiba és bemutatkoztunk egymásnak.

- Sziasztok. Én Stephanie Hwang vagyok, de szólítsatok csak Tiffany-nak vagy Tiff-nek, ahogy tetszik. Ő pedig a barátnőm Park Sun Young.

- Hello! Szólítsatok nyugodtan Luna-nak.

- Gondolom ti már ismertek minket? – kérdezte GiKwang

- Igen. Nagyon szeretjük a zenéiteket.  

Az odavazető úton sokat beszélgettünk, kicsit jobban megismertük egymást. Fél óra múlva megérkeztünk. Gyönyörű nagy ház volt kívülről, de ami odabent fogadott minket…